Ahogy haladok a naplóm olvasásában, az egyik oldal tetején nagy betűkkel ezt látom: STOP! -Állj!- Elég volt! - Ez a pár szó annyit rejt magában, hogy amikor ezt írtam, elérkeztem egy olyan pontra, ahol már saját magam is megelégeltem, hogy csak egy irányba halad az életem, és ez az irány nem jó irány. Változtatnom kell. Ezután pár oldal következik, amiben felsorolom, hogy miért is untam meg ezt a monoton, egyhangú életvitelt, és miért is kell változnom. Nem akarom mind felsorolni, de szerepel a felsorolásban pl. az, hogy(figyelj a természet szépségeire, őszinte mosoly, humor, nevetés,figyeld télen a hóesést, meghittség, együttlét a családdal, figyeld a csillagokat az égen, érezd a lágy szellő és napsütés varázsát, a hajnal frissessége, energia, legyél megfelelő időben megfelelő helyen), és így tovább, írtam és írtam és írtam.
Összeírtam bizony, hová mehetek gyalog, hová tudok elmenni, hogy kizökkenjek a régi kerékvágásból. Milyen apró jutalmakat helyezek kilátásba magamnak, ha teljesítem, amit egy-egy alkalommal írtam és meg is valósítottam. Láttam, összeírtam azt is, hogy milyen figyelmességek juthatnának eszembe hirtelen, mert ezek nélkül a figyelmességek nélkül, amit önmagunk és társaink számára nyújtunk, nem tökéletes a világunk, nem érezzük jól magunkat.
Később olvasva találtam egy oldalt, amiben a - fegyelmezetlen agyról- írtam, mit miért nem tudok elviselni, és ha ezeket a pontokat kiiktatom az életemből, egyből más megvilágításba kerül minden körülöttem. Természetesen mellette szerepel minden pontnál, hogy mit tudok tenni az előzőekért, amiket a fegyelmezetlen agyamról írtam. És jöttek a megerősítő mondatok, ebben én nagyon hiszek, tudom buzdítani magam, és ösztönözni, hogy tovább lépjek az úton.(pl.- mondj le arról, amire nincs szükséged; hozd formába magad;hallgass amikor kell;add önmagadat;örülj az életnek;légy fiatalos).
Majd összeírtam, hogy ezekből mit tudok megtenni egyedül, mihez kell segítség, és mit tudok még hozzátenni az én erőmből, ha kicsit jobban megerőltetném magam, miben tudnék változni. Az biztos, hogy haragudni "nem ér!", mert a harag kiül az ember arcára, mindent csak jókedvűen, szeretettel érdemes elkezdeni.
Mindenképpen megéri naplót írni, visszaolvasva látod a régi énedet, hogyan változtál, vagy hogyan nem változtál, visszaléptél, vagy előbbre jutottál. Szeress írni, írd ki magadból, ami fáj, vagy aminek örülsz. Nem kell senkinek sem megmutatnod, miket írsz, de segíti a fejlődésedet, látod majd, mik azok a fejlesztendő dolgok, amikért küzdened kell, vagy éppen csak hozzá kell kezdened és csinálnod kell.
Tanulj meg akarni! Nagy kincs birtokába jutsz, ha sikerül betartanod, amit szeretnél elérni, és ehhez kell bizony az, hogy tartsd meg ígéreteidet, amiket papírra vetsz.
Küldök egy dalt, hogy jól teljen a délutánod! :)
Utolsó kommentek