Schirilla György Vegetáriánuskönyvéből idézem A boldogság édes mindenkinek című fejezetéből az első mondatot:
"Az élet minőségét nem az adja, milyen lapot osztott le nekünk a sors, hanem az, hogy miként tudjuk megjátszani a "rossz kártyákat"."
Ez a könyv volt az első, ami visszavezetett az olvasáshoz amikor beteg lettem. Véletlenül vettem meg, nem számítottam rá, hogy később begyűjtöm az író majdnem minden könyvét.
A boldogság nekem sokat jelent, mint mindenki másnak. Addig eljutni életünkben, hogy minden napot boldogan éljünk meg, nagyon nehéz, de lehet, hogy nem lehetetlen. Míg kisebb voltam, sokszor kapcsoltam össze a boldogságot a pénzzel, azzal, ha valakinek mindenből több jut, akkor biztos boldogabban él, mint az, aki kénytelen minden nap dolgozni járni, másodállást vállalni, vagy aki a munka mellett még a háztartást is kitűnően vezeti otthon. Lehet, hogy a sors épp azért betegített meg, hogy rájöjjek, ez nincs így.
A boldogság szerintem sok mindent magában foglal. Mindenki érzi a hiányát. Ha nincs, akkor már talán reggel bal lábbal keltünk fel, és a folyamatos rossz történések ilyenkor egymás után szoktak jönni. Persze mi mindjárt a lehető legrosszabbul reagálunk, a nap végére kimerülünk, és nem véletlen ha másnap ismét két bal lábbal kelünk. Nem is érdemes belegondolni, mi történt közben egész nap velünk.
A boldogság a lehető legnagyobb nyugalmat is magában foglalja, az örömöt, azt, hogy bárkivel is beszélünk aznap, mindenkivel kedvesek tudunk lenni, de csak jó értelemben véve. Magában foglalja a megbocsájtást is, hiszen hogyan szerethetünk valakit, ha közben magunkban haragszunk rá. Nincs benne irigység, az az irigység, amikor én azt hittem kisebb koromban, hogy csak az lehet boldog, akinek sok a pénze. Köztudott, hogy vannak olyan emberek, akik minden anyagi jólét ellenére is boldogtalanok. A boldogság nekem azt is tudja jelenteni, hogy együtt tudok lenni a családdal, nem kell folyamatosan a kórházban lennem.
A könyv további fejezeteibe is érdemes belekukkantani. Így folytatódik: - "A jóság a szeretet édesgyermeke" -, a következő fejezet a sikerről, majd a boldogságrontó tényezőkről szól.
Azt szoktuk gondolni néha, ha elmegyünk külföldre, vagy más városba költözünk, ott boldogabbak leszünk. De cipelnünk kell magunkkal minden gondolatunkat, és nemhogy boldogabbak nem leszünk, nem fogjuk érteni, miért is nem érezzük jobban magunkat, hiszen minden boldogságrontó tényezőnk megszűnt. Először inkább magunkat kellene "helyre tennünk", mielőtt kivándorlunk vagy elköltöznénk máshová lakni. Ha itthon nem tudjuk elérni a boldogságot, nincs az a varázslatos hely, ami szebbé, csodálatosabbá tenné életünket.
Ezután írja Schirilla György: - "TEHÁT HA BÉKÉT AKARUNK, HÁBORÚT KELL INDÍTANUNK AZ IDEGESSÉG ELLEN!" - Mindenképpen le kell tudnunk győzni az idegességünket, hogy nyugalmat leljünk, s csak azután élhetünk boldogabban, békében.
Kezdjük az új évet tényleg úgy, ahogy kívánni szoktuk egymásnak, boldogan. Nem véletlenül mondjuk: - Boldog Új Évet!
Játsszuk meg azokat a "rossz kártyákat" úgy, hogy aki a környezetünkben van, érezze a mi szeretetünket, azt, hogy tovább adjuk neki is azt a boldogságot, ami épp bennünk van. Még ha rossz lapokat is osztott a sors, az élet, ki lehet cselezni.
Szívből kívánom neked, hogy teljesüljön minden vágyad, amit a jövő évre terveztél, s érezd magad jól a nap minden percében. Sok-sok boldog órát, percet, pillanatot élj át, mert megérdemled.
Küldök egy dalt neked, hallgasd szeretettel, és légy nagyon boldog! :)
Utolsó kommentek