Áron hozzászólása arra biztatott engem, hogy végül is elárulhatom, mi az a szörnyű betegség, ami engem nem hagy békén már 24-25 éves korom óta. Beírom amit a leendő könyvembe jegyzetként már megírtam, ebből rájöttök, hogy figyelni kell magunkra, mert a baj mindig hirtelen jön, főleg ha azt sem tudom, hogy miért és mi is az, amibe belecsöppentem. Íme betegségem előzménye, ahogy az kezdődött:
Arra emlékszem csak, hogy 1986 tele volt, nagy hó volt odakint, már aludni tértünk a férjemmel, csend volt, én félálomban voltam és egyszer csak egy hatalmas villámcsapásszerű érzés keltett fel. Felriadtam és rögtön a következő percben már fel-alá járkáltam otthon. Ehhez hasonló érzésem még nem volt. Féltem, rettegtem, csak mászkáltam és nem találtam megnyugvást. Édesanyámhoz mentem, benne bíztam meg a legjobban, de ő is csak azt látta, hogy zavart vagyok, nem tudok megnyugodni és ő sem tudott rajtam segíteni. Csak járkáltam össze-vissza a lakásban és már azt sem tudtam, hogy mi történik körülöttem.
Később kiderült, hogy a biztosítékot csapta ki valami és nem is volt áram azt hiszem egy ideig. Viszont ezzel nem szűnt meg a rosszullétem, épp ellenkezőleg, hatalmas hallgatásba burkolóztam. Így kezdődött a betegségem, ugyanis azóta már soha többé nem jöttem teljesen rendbe.
Sosem derült ki mi okozta a skizofréniámat. Gyógyíthatatlan, kegyetlen betegség. Túlérzékenység alakult ki nálam és hatalmas fokú bizonytalanságérzet. Nem bíztam meg senkiben, és akkor még nem sejtettem milyen kegyetlen betegséggel van dolgom. Senki nem mondott semmit a kórházban milyen szörnyű betegségem van, majd később otthon olvastam a zárójelentésben a szót, hogy a diagnózis: skizofrénia.
Azt sem tudtam, hogy létezik ilyen szó, kérdezősködni kezdtem, de senki nem mondott semmit. Majd amikor már elég bátor voltam hozzá, akkor kutattam, kerestem rá a skizofrénia szóra. Én akkor teljesen elkeseredtem és még akkor sem tudtam a teljes igazságot, hogy ez gyógyíthatatlan betegség. Sőt! Ami a legrosszabb az, hogy ez egy romló állapot, idővel sokkal rosszabb állapot alakul ki és az sincs kizárva, hogy teljesen "elhülyül" a beteg, vagyis elveszítheti teljesen a tudatát. Így már nem csodálkozom azon, hogy többször is vettem be altatót később, nem akartam teljesen megbolondulni, teljesen kiszolgáltatott lenni.
Mivel addig mindig jókedvű, vidám lány voltam, így nem tudtam, hogy mi történt akkor éjjel, de ez a nap megváltoztatta az életemet. Senki nem tudta a családban mi is a bajom, miért járkálok össze-vissza a lakásban. Több nap telt el így és később valamennyire elmúlt a zavartság. Nem tudtam megmondani mi történt velem és azt sem, hogy a következő pillanatban mi fog történni.
_____________________________________________
Skizofrénia az a szörnyű betegség, amivel kínlódok sok-sok éve, ez párosult még a depresszióval, pánikbetegséggel, és szociális fóbiával is. Így leírva könnyebb, mint átélni őket, főleg ha egyszerre támadnak. De együtt lehet élni talán sok betegséggel, csak előbb meg kell ismerni, milyen fából is faragták őket.
Próbálom mindennek a pozitív oldalát nézni, és azt átadni nektek, mert enélkül csak mély letargia alakulna ki.
Küldök egy szép dalt, és hidd el, bármilyen betegséged is van, gondolj arra, lehet, hogy vannak még olyanok, akiknek sokkal nehezebb életük van. Egyedül nevelik a gyermeküket, mindennap meg kell birkózni a napi élet kihívásaival, vagy épp egy válás küszöbén vannak, vagy munkanélküliek, és nehéz a megélhetés napi szinten.
Sokféle élethelyzet van, kinek-kinek mivel kell küzdenie, de elő kell tudnunk varázsolni a vidámabb énünket, mert élni csak így érdemes és így könnyebb.
Utolsó kommentek