Képzeld el, hogy nagyon mérges vagy valamiért, vagy éppen haragszol valakire, dúlsz-fúlsz a méregtől, mindenki látja ám, hogy nem vagy a legjobb passzban. Valahogyan ki kell adnunk magunkból a felgyülemlett feszültséget, de ez nem sikerül mindig, bárhogyan is szeretnénk. Vannak lehetőségeid amik közül választhatsz, de vajon mi a legjobb megoldás? Sokan hisznek abban pl. hogy egy kispárnát jól "meg kell dögönyözni", és akkor biztos elszáll majd egy idő után a mérgünk. Mindenképpen javasolt, hogy ne fojtsuk magunkba a sok rossz érzést ami a szívünk mélyén van.
A lehető legjobb, ha van egy olyan társ a közeledben, akinek nyíltan kitárhatod a szíved és bármit elmondhatsz. Szinte a lélektársadnak is mondhatod őt, mert annyira megbízol benne, hogy minden bánatoddal vagy örömöddel hozzá fordulhatsz. Kellene mindenkinek egy hasonló beszélgetőtárs, de nem vagyunk egyformák, és nem mindenki tudja szavakba foglalni, mi is bántja őt, vagy milyen problémával kell éppen megküzdenie. Pedig nincs annál rosszabb választás, mint mikor csak magunkban mérgelődünk, próbáljuk megoldani a pillanatnyi helyzetünket, és a végén majdnem mindig mi leszünk a vesztesek, hiszen saját magunkat meggyőzni arról, hogy nincs igazunk, az ugye majdnemhogy lehetetlen.
Van, hogy a nap több időszakában is megharagszunk valamiért. Meg kell találni a módját, hogy minél hamarabb túljussunk a rossz fázisokon, mert ha összeadódnak ezek a rossz érzések, vagy magunknak ártunk vele, vagy társainknak, családtagjainknak. Azért írok többször a harag érzéséről, mert tudom magamról, hogy ha csak ezt az egy dolgot megoldanám az életemben, már sokkal zökkenőmentesebb életet élhetnék. Én nagyon igyekszem, de mindig csapdába kerülök.
Nincs sok barátnőm, de akik vannak, őnekik bátran mindig mindent elmondhattam, még talán olyan bizalmasan is, mintha csak a családhoz tartoznának. Ez nagyon fontos, és erre nagyon kell figyelni. Nem szabad egyedül megvívni a csatát a sárkánnyal, csak ha annyira magabiztosak vagyunk, hogy tudjuk, nem tud minket legyőzni senki sem. Hányszor fogadtam meg magamnak, ha most sikerül megbékélnem, akkor soha, de soha nem haragszom meg többé. Nem is kell, hogy mondjam, de már szinte a következő órában biztos volt valami, amin tudtam aggodalmaskodni, vagy éppen haragudni.
A többi érzelemmel, érzésünkkel is hasonló a helyzet, ugyanúgy kell tudni "viselni", elviselni, mint bármelyik jó vagy rossz gondolatunkat. Ha nincs más lehetőségünk, akkor a papír és a ceruza is jó szolgálatot tud tenni. Le kell írnunk kire, vagy mire haragszunk, kitől vagy mitől vagyunk épp olyan, de olyan boldogok, hogy azt elmondani sem lehet. Így önmagunkkal is kibékülünk mire leírjuk a papírra mi okozta az érzelmi kitörésünket.
Mindenképpen mielőtt cselekednél egy ilyen "haragos" fázisodban, el kell bizony számolni tízig, vagy talán húszig is, mert ez a megoldás már régóta bizonyítottan hatásos. Nem mindenki tűri a stresszes szituációkat egyformán. Éppen azért, hogy ne bántsunk meg másokat, azért jó ha fel tudjuk dolgozni a sok feszült helyzetet, amit átélünk nap mint nap. Át kell, hogy éljük, hiszen még a legbéketűrőbb embert is ki lehet hozni a sodrából.
Az este kitűnő alkalom, hogy megbeszéljük mi történt velünk a nap folyamán, de napközben is lehet erre időt szakítani, sőt, kell is, mert csak jókedvvel tudunk egymás mellett élni, legalább is csak így érdemes.
Küldök egy dalt neked, remélem, hogy jobb barátságban vagy az érzelmeiddel, mint én. Nálam is csak időnként szakad el a cérna, de akkor nagyon vigyáznom kell magamra is és másokra is.
Itt a dal, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek