Rohan az idő, és mi is sokszor rohanunk vele együtt. Nem vesszük észre mire van szüksége a másik embernek, néha kicsit önző módon csak arra figyelünk, hogy minél hamarabb vége legyen a napnak, s mi mehessünk haza, ne is gondoljunk arra, mi történt velünk az elmúlt órákban. Nem vesszük észre, hogy társunk esetleg bajban van, és segítő kézre lenne szüksége. Lehet, hogy csak egy biztató szóra, vagy egy baráti ölelésre várunk olykor. Mindenkinek lehet rossz napja. Nem úgy sikerültek a dolgai, ahogy azt eltervezte, mert az élet közbeszólt.
Minap mentem a városba, betértem az egyik boltba, mert szerettem volna venni egy szerencsesorsjegyet, hátha nyerek is vele valamit. Már-már lemondtam róla, mert nagyon hosszú volt a sor, végül mégiscsak rászántam magam és ha már úton voltam, akkor gondoltam rááldozom az időt. Egy hölgy, aki már kitöltötte a lottószelvényét, csak úgy a sor közepébe állt, mert lehet, hogy szeretett volna gyorsabban végezni. Nem szólt rá senki, hogy jobb lenne ha kivárná a sor végét, szerencsére nem is kellett, mert saját magától rájött végül, hogy ő az, aki jobban siet másoknál, és belátta, hogy mindenki épp úgy siet, mint ő, de amikor arra van szükség, akkor tudnunk kell egy kicsit lassítani is. Azt hiszem, ez mindennapos eset, hogy sietünk, és nem figyelünk kellőképpen a másik emberre, és nem mindenki kapcsol idejében, hogy bizony az idő drága mindenkinek. Jobb, ha előbb gondolkodunk, mint ahogy cselekszünk, akkor elkerüljük a bosszús perceket, amit vagy a sorbanállással vagy más ügyeink intézésével töltünk.
A sok kis apró bosszúság összeadódik, és ha nem figyelünk kellőképpen, akkor egy idő múlva robban, mint a bomba. Akkor már nem tudjuk magunkat türtőztetni, és lehet, hogy olyat teszünk, amit később megbánunk. Most jönnek a nagy bevásárlások, mindenki igyekszik megvenni az ünnepre majd az ajándékokat, az ünnepi ebédhez a hozzávalókat. Használjuk ki a szabad perceinket, s ne az utolsó percre halasszuk a komolyabb dolgaink intézését. Most még van időnk mindenre, ha jól beosztjuk a programjainkat.
Nézzünk szét az utcán, a városban, a boltban, útközben, hátha van olyan társunk, aki több törődést igényel, nem tudja úgy végezni a teendőit, ahogy azt eltervezte még reggel. Segítsünk ott, ahol látjuk, hogy baj van. Figyeljünk egymásra egy kicsit. Nem igényel nagy erőfeszítést, hogy észrevegyük, nem tud mindenki úgy készülni a szeretet ünnepére, ahogy azt szeretné. Mindenki igyekszik, mindenki iparkodik ilyenkor, hogy minél szebb, és minél örömtelibb lehessen majd az este, amikor összejön a család, és együtt tölthetjük azt a csodálatos pár napot, amit igyekszünk minél varázslatosabbá tenni.
Sokszor belénk bújik a kisördög, és csak a magunk dolgaival törődünk. Így az év vége felé gondoljunk azokra a szép napokra, amit együtt tölthettünk társainkkal, amikor önfeledten nevettünk, boldogok voltunk. Gondoljuk végig, hogy a jövő évben is lehetnek esetleg zűrös napjaink majd, ezért jóelőre készítsük fel a szívünket, a lelkünket, hogy minden jót, s rosszat megfelelően tudjunk kezelni. Vegyük észre ha mi vagyunk a hibásak, tudjunk elnézést kérni, de tudjunk is segíteni ott ahol látjuk, hogy szükség van rá.
Tegyük széppé mindennapjainkat. Sokszor írtam már neked, hogy: - Légy jó, s tégy jót! - ennél több sokszor nem is kell. Forduljunk kedvességgel embertársunk felé, hogy mindenkinek nyugodt, békés és szeretettel teljes lehessen minden napja.
Kezdd úgy a napodat, hogy már reggel fénybe öltözteted a szíved, s legyél te az, aki sosem haragszik meg semmiért, és legyél te az, aki ahol tud, ott segít. Meglásd a szeretet, amit nyújtasz a társaid felé, megsokszorozódik, és visszaszáll hozzád, segítve téged is a mindennapjaidban.
Hallgass meg egy dalt, amit így kora reggel küldök neked, legyen jó kis hétvégéd, örülj minden percnek, amit az életünk biztosít számunkra. :)
Utolsó kommentek