Lánykoromban írtam naplót, azóta már ki tudja merre veszett el, de kaptam nemrégen a gyermekeimtől egy könyvet, ahol visszaemlékezhetek a régi emlékekre, fiatal koromban ért eseményekre. Ugyanis ebbe a könyvbe leírhatom, hogy mi volt még azelőtt, mielőtt ők megszülettek. A könyv címe: Anya, kérlek meséld el nekem! Emlékeket írhatok, visszaemlékezhetek a régi éveimre. Nagyon meghatott, amikor kinyitottam az első oldalt, hiszen a gyermekkorról, a felnőtté válásról, a szerelemről, önmagamról, nagyszerű érzésekről írhatok. Ekkor döbbentem rá, hogy hirtelen alig tudok feleleveníteni a gyermekkoromból (a kisgyermekkoromból) eseményeket, mert annyit felejtettem. Ezért is örültem a könyvnek, hiszen kicsit rákényszerít, hogy emlékezzem, még akkor is mikor már a betegséggel kellett harcolnom.
Csak ajánlani tudom a könyvet mindenkinek. Sokszor nincs időnk beszélgetni, rohanunk, elmegyünk egymás mellett úgy, hogy szinte észre sem vesszük egymást. Ne hagyjuk, hogy így legyen. Egy-két szó is sokat mond, sokat elárul a pillanatnyi helyzetünkről, és valljuk be őszintén, mindig várjuk, hogy tudjunk egy jót beszélgetni családon belül is, de ismerőseinkkel is ugyanígy vagyunk. Ha pedig nincs elég időnk, vegyünk elő egy noteszt, és írjuk le mit gondolunk, mit érzünk, és mik a kívánságaink. Később, akár mi olvassuk vissza, akár gyermekeink, sokat elárulhat a régi énünkről, megláthatjuk, mennyit változtunk egy, két vagy több év alatt. Nagy kihívás nekem ez a feladat, még akkor is ha szeretek írni. De visszaemlékezni nem mindig jó. Voltak olyan emlékek is, mikor a szívem összeszorult, és így utólag szeretném ha másképp történt volna, amit még buta fejjel megtettem. Vállalni kell tudni önmagunkat. Mindenestül.
Merjünk önmagunkba nézni, önmagunkkal szembenézni. Csak így tudhatjuk meg mik a hibáink, hol hibáztunk régen, és lehetőleg többször ne kövessük el ugyanazt a hibát. Nehéz, sokszor embert próbáló emlékekkel kell megküzdenünk, de ez jó is, mert így javíthatunk magunkon. A csodás emlékek hamarabb eszünkbe jutnak, és szívesen is emlékezünk rájuk. Örüljünk, hogy van lehetőségünk jobbítani életünkön, és ezt mind annak köszönhetjük, hogy tanulunk önmagunkon keresztül. Ne szalasszuk el a lehetőségét annak, hogy egyre jobb emberré váljunk, emlékezzünk szívesen arra, ami történt velünk.
Mit is küldhetnék mást, mint Koncz Zsuzsa dalát, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek