Mindig is visszahúzódó voltam, már kisgyerekként is szégyenlős és izgulós tipusú. Amióta beteg lettem, ez a viselkedés egyre rosszabbá válik, és keresem a lehetőségeket, hogy ezen változtatni tudjak. Lehet, hogy azért írok blogot is, mert nem tudom csak így elmondani, hogy mit érzek belül, így jobban jönnek a szavak, a mondatok. Nehezen fejezem ki magam ha beszélgetni kezdek valakivel, és hamar zavarba is jövök. Most egy könyvet olvasok a vonzerőről. A bejegyzés címe is ebből a könyvből való, mert az egész könyv mondanivalóját ebben látom jól összefoglalva. Legalábbis én így gondolom.
A könyv címe - Vonzerő (Hogyan nyerjünk meg bárkit, bármilyen helyzetben?), és Ron Arden és Brian Tracy az írók, szeretettel ajánlom figyelmedbe. Nekem mindenképpen hasznos olvasmány, sok tippet ad arra vonatkozóan, hogyan lehetünk kellemes beszélgetőpartnerek. Ha változtatni szeretnék a hozzáállásomon, a könyvben ajánlott gyakorlatok segítséget nyújtanak. Ha megtanulom a másik ember szemével látni a világot, akkor talán a saját problémámat is el tudom felejteni, nem lesz több aggodalmaskodó mondat, és több vidámabb napom lehet.
Ha beszélgetünk valakivel, legyünk türelmesek, kíváncsiak, érdeklődők, hiszen a mi érdekünk is az, hogy minél többet megtudjunk a társunkról, és arról, mit is szeretne mondani. Ha megértők tudunk lenni, figyelmesek a másik ember felé, megkönnyítjük az ő helyzetét is.
A könyv arról ír, hogy nemcsak velünk született adottság, ha jó beszélgetőtársak vagyunk, megtanulhatjuk, hogyan tehetünk szert személyes vonzerőre, hogyan irányíthatjuk mi egy beszélgetés fonalát, és ezzel hogyan növelhetjük az önbizalmunkat, és ugyanúgy a társunk önbizalmát is. Önmagunkat is megismerhetjük a gyakorlatok által, majd rajtunk van a sor, hogy megmutassuk, mit tudtunk elsajátítani az olvasottakból. Ahogy olvashatjuk: - "A gyakorlással ugyanez a helyzet....A csinálást nem helyettesítheti semmi. Az a csinálás, amikor tényleg nekiállsz, és csinálod az adott dolgot. Ez az egyetlen mód." - Vagyis gyakorolni kell, és gyakorolni mindaddig, míg saját magunk is úgy érezzük, hogy kellemesen tudunk beszélgetni bárkivel.
Én sokszor és sokat fogok gyakorolni, hiszen a beszéd által ismerjük meg egymást. Ahogy viselkedünk egy-egy beszélgetés alkalmával, az rólunk is mintát ad a másik ember felé. Ha megtanuljuk, hogyan lássuk a világot egy másik szemszögből is, mi is változunk, kilépünk kicsit a komfortzónánkból, mert erre is szükség van, hogy formálódjunk.
Utolsó kommentek