Így néz ki most éppen az asztalom, mint amit a kép is ábrázol. Azt a kis ajándékdobozt neked készítettem, köszönöm, hogy velem vagy, és velem voltál minden zűrös napomban. Már egy jó ideje fent vagyok, mert nekem sok idő kell mindig, ha ajándékot szeretnék átadni valakinek. Már napokkal előtte kicsit izgulok, vajon tetszeni fog-e amit készítettem, és persze, hogy a legjobbat szeretném átadni, azt, ami a szívem mélyén ott lapul, azt a sok jó érzést, ami elfog, ha rád gondolok. Köszönettel tartozom neked, mert kitartóbb vagy, mint én, bölcsebb is, és szeretetteljesebb is, hiszen én hirtelen felindultságomban sokszor hagytam már abba a blogot, de te kitartottál a szűkösebb napjaimban is. Sokszor írtam éjjel. Most is lehet, hogy emellett fogok dönteni, hogy folytathassam az írást, és így a nappalok is a helyükre kerülnek majd.
Valószínű, hogy jobban össze is tudom szedni magam, ha tudom, hogy nem hanyagolok el semmit. Rájöttem, hogy senkit sem szabad pácban hagyni. Nem szabad felelőtlenül ígérgetni, és azután felszedni a sátorfámat és mindent felborítani, és itthagyni és félbehagyni mindent. Nem is vagyok ilyen teljesen, csak mikor a betegségem kifog rajtam. Sajnos, ezzel együtt kell élnem, de nagyon iparkodom, hogy ez ne legyen így.
Ha már fent vagy, tarts velem. Egy idézetet kölcsönöztem a netről, hogy megköszönjem neked azt a sok jó érzést, amivel megajándékoztál:
"Úgy vélem, csakis egyszer élhetjük meg az életet. Ha tehát akad bennem jóság, amit kimutathatok, vagy akad olyan jó cselekedet, amivel megkönnyíthetem bármely embertársam életét, most kell megtennem, nem késlekedhetem vagy feledkezhetem meg erről, hiszen soha többé nem fogok erre járni." (William Penn)
Lehet, hogy most épp megint egy fordulóponthoz érkeztem, és meg kell küzdenem a bennem lévő sárkányokkal, hogy felszabadítsam azt a sok jót, ami talán ott lapul még a szívem legmélyén.
Küldök neked a hétvégére egy dalt, légy vidám, és szeress teljes szívedből. :)
Utolsó kommentek