Nem jó betegnek lenni. Ezért is törekszünk mindig a gyógyulásra. Minden gyógyulás kezdete a pozitív gondolkodás. Ha már megbetegedtünk, tudnunk kell, hogyan is lábaljunk ki belőle. El kell fogadnunk, hogy most egy ilyen beteg állapotban vagyunk, és éreznünk kell, hogy valamit szeretne tudatni velünk a mostani állapotunk. Lehet, hogy még nem olyan nagy a baj, ilyenkor van több esélyünk a gyógyulásra. A szervezetünk figyelmeztet, hogy itt az ideje másképp gondolkodni magunkról, arról, hogyan éltünk eddig, mi volt, ami kiváltotta a betegségünket.
Mindig ez az első számú feladat, hogy kiderítsük, milyen módon betegedtünk meg. Lehet, hogy egy kicsit elhanyagoltuk magunkat, ilyenkor jó ha összegyűjtjük a tartalék erőnket, és cselekednünk kell. Sok betegségből mi magunk is ki tudunk gyógyulni, nem szükséges orvosi segítség. Ha ilyenkor nem figyelünk magunkra, nem vesszük észre a gyógyulás útját, hamar elhatalmasodik a baj. Amikor már orvoshoz megyünk, akkor is van esélyünk a gyors gyógyulásra, csak szót kell fogadnunk, és azt kell csinálnunk, amit az orvos mond, hiszen most ő jobban tudja mit is kell tenni. Egy gyors kivizsgálás megmentheti az életünket. Mindig vannak vészjósló jelek. Amikor már nem érezzük magunkat olyan jól, mint szoktuk, az már egy jel, ezt már figyelembe kell vennünk. Ha nem teszünk semmit azért, hogy visszanyerjük a jókedvünket, a vidámságunkat, a sok romboló gondolat mind a betegség felé visz minket. Mindig a belső gondolatunk szabályoz mindent. Ha örömmel és boldogan élünk, a betegségnek nem sok esélye van. Ha törődünk a testünkkel-lelkünkkel, nincs az a betegség, ami kifoghatna rajtunk.
Ha például "csak" aggódunk mindig folyamatosan, ez nagyon rossz hatással lesz a belső szerveinkre nézve is. Kezdve a gyomoridegtől egészen a fejfájásig, minden az ellenünkre játszhat, pedig csak egy kis aggodalomról volt szó. Már elkezdünk rossz dolgokon gondolkozni, ami egy sor rossz folyamatot indít el. Fuccs a jókedvünknek, nem tudunk úgy teljesíteni már, jön az átkos stressz, és egészen magunk alatt vagyunk egyik pillanatról a másikra. Ha ilyenkor észrevesszük, hogy csakis mi tudunk tenni ez ellen valamit, akkor még jó esélyünk van a gyógyulásra, és vissza tudjuk szerezni a nyugalmunkat, és egyensúlyt tudunk teremteni önmagunkban.
Ne féljünk a betegségtől, mert valamit mindig jelez felénk. Minden nap este fel kell tudnunk dolgozni a nap eseményeit. Ha magunkban hordozzuk a sok negatív gondolatot, máris jön az aggodalom, hogy vajon most mi is fog velünk történni. Mindig meg kell tudnunk változtatni a rosszat jóvá. Bármi áron. Csak az kell, hogy a szemünk előtt lebegjen, hogy cél az egészséges élet. Ha sok a gondunk, máris félünk kicsit, hogy nem leszünk képesek jól teljesíteni. És ha már félünk, újra jön az aggódás a sorsunk további alakulásával kapcsolatban. Mindig az aggodalom indít be egy sor romboló gondolatot. És ha már felborult az egyensúlyunk, nagyon nehéz visszaállítani.
Épp ezért légy jókedvű mindig, és ha érzed, hogy kezd kibillenni alólad a talaj, rögtön cselekedj. Vissza kell állítani az eredeti állapotot, amikor még minden úgy ment, mint a karikacsapás. Egészségünk a legfőbb kincsünk. Sok embert megkérdeztek, mi a legfontosabb az életében, és az egészség volt az, amit még a boldogságnál is jobban óhajt az ember. Figyeljünk az érzelmeinkre, mert ezek jeleznek nekünk még olyankor, amikor még csak kicsi a baj. Ilyenkor még mi magunk is meg tudjuk gyógyítani a testünket. Az öngyógyítás nagy tudomány, legalább olyan, mintha csak a saját magunk orvosa lennénk. Higgyünk a szervezetünk gyógyító erejében, és segítsük a munkáját.
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek