Szeretem ha egyedül vagyok néha, mert én ilyen magambaforduló típus vagyok. Sokszor megvisel, ha sokan vesznek körül, és akkor nem is tudom azt nyújtani, ami igazán én vagyok. Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal, a magányossággal. Az igaz, hogy még mindig túl sokat vagyok az interneten, ide menekülök az emberek elől. Amikor egyedül vagyok, és a kis asztalomnál ülök, első dolgom mindig az, hogy írjak a blogba, és megosszam veled ami történik velem, szeretném, ha te már nem követnéd el azokat a hibákat, amiket én sokszor elkövettem már.
Van, mikor nem kerülhetjük el a sorsunkat. Mész az utcán, és nagyon figyelsz, nehogy elessél a síkos úton, mert már egyre rosszabbak a közlekedési viszonyok. Nagyon koncentrálsz, és lehet, hogy megúszod, de ha a sors úgy akarja, lehet, hogy épp otthon történik valami, ami hozza magával a bajt, és mégiscsak véletlen baleset ér. Erre mondják azt, hogy az ember nem kerülheti el a sorsát, valahogyan mindig adódik olyasmi, amire nem számítunk. Mégis jó, ha körültekintőek vagyunk, mert leredukálhatjuk a balesetek számát, ha mindig figyelünk arra, hogy mikor mit csinálunk.
Szeretném, ha te már nem követnéd el azokat a hibákat, amiket én. Ha beteg vagy, kicsit nehezebb dolgod van, mert nem mindig tudod hogyan tudsz gyógyulni. Ha egészséges vagy, kicsit könnyebb dolgod van, de az élet ilyenkor is közbe szokott szólni. Sok hibát írtam, amit én sajnos elkövettem, és ha van kedved megkeresni ezeket a hibákat a blogban, rátalálsz egy-két megoldásra is, mert mindig szoktam írni, hogyan is lehet ezeket a hibákat elkerülni.
Volt egyszer egy esetem, mikor még nem írtam a blogot, de leveleztem egy lánnyal, aki szintén beteg volt, és szeretett volna meggyógyulni. Jó pár emailt váltottunk, és a végén én tanultam tőle, pedig ő keresett választ a kérdéseire. A betegség a depresszió volt, szeretett volna kilábalni ebből a nehéz helyzetéből, és már az, hogy kiöntötte a szívét nekem, nagy megkönnyebbülés volt a részéről. Én írtam neki, hogy nekem mik használtak a gyógyulás felé vezető úton, és ő megfogadta, s végül sikerült jobb állapotba kerülnie. A végén ő biztatott, hogy hogyan viseljem el a nehezebb időszakokat, és ő tanított meg arra, hogy soha ne adjam fel a gyógyulásba vetett reményemet, hitemet. Sokat köszönhetek ennek a lánynak, aki elindított azon az úton, amikor is elhatároztam, hogy írok a betegségemről, hogy aki beteg gyógyulhasson, aki egészséges, az is maradhasson nagyon sokáig.
Három és fél éve írom a blogot, volt benne jó is, rossz is, hasznos is és haszontalan is, mikor milyen formában voltam. Olvasd mindig figyelmesen a bejegyzéseket, mert lehet, hogy csak többszöri olvasásra derül ki, mit is szeretnék átadni neked, nem mindig tudom elsőre jól megfogalmazni amit szeretnék írni. Ha ügyes vagy, ügyesebb, mint én, nem fogod elkövetni azokat a hibákat, amikbe én vagy véletlenül, vagy épp a sors fintora folytán belecsöppentem. Amerre mész az utadon, kísérjen a jószerencse, mert ez is kell ahhoz, hogy jól kijöjjünk néha egy-egy szituációból.
Olvasd szeretettel a blogot, és tarts ki egészségben, betegségben. Ha találsz megfogadni való tanácsokat, alkalmazd őket, mert csak a gyakorlatban dől el, kik is vagyunk valójában, és hogyan éljük meg a mindennapjainkat. Sok szeretettel köszöntelek ezen a szép vasárnap éjjelen, és küldök neked egy dalt, hallgasd szívesen. :)
plusz egy ráadásdal csak neked. :)
Utolsó kommentek