A pillanat elszáll. Nem tudjuk csak úgy nyakon csípni, hiába a sok igyekezet. Van, amikor szinte azonnal elfelejtjük ami történt velünk, amikor épp azt szeretnénk, hogy rögzüljön a tudatunkban, az emlékezetünkben. Van, mikor erősen koncentrálunk, hogy ez a pillanat megmaradjon örökre, és lehet, hogy épp ez az erős koncentrálás okozza azt, hogy rövid időn belül elfelejtünk mindent.
Amikor szomorúak vagyunk, borúsabb a kedvünk, akkor meg épp hogy azt szeretnénk, bárcsak ne emlékeznénk erre a bánatos érzésre, vagy azt szeretnénk, hogy bárcsak ne történt volna meg velünk egy-egy rosszul sikerült eset. Azonban hiába minden igyekezetünk, érdekes módon nem mindig arra emlékezünk vissza éppen, amire szeretnénk.
Te is éreztél már olyasmit, mintha egy dolog már megtörtént volna az életedben, mintha átélted volna már egyszer. Azután huss! elszállt ez az érzés, mintha nem is történt volna meg, de azért egy jó ideig gondolkodóba ejt téged, és azon morfondírozol, hogy most mi a csuda is történik veled. A déja vu-érzés különleges, érdekes és megfoghatatlan. De nagyon szeretjük. Legalább is én igen. Gondolkodóba ejt, elkezdek fantáziálni, és minden erőmmel igyekszem hasonló érzéseket felidézni magamban.
Az időnk ugye egyformán telik. Mégis a rossz érzések talán jobban nyomot hagynak bennünk, mint a jók. Több időt töltünk negatív érzéseinkkel, ahelyett, hogy elfelednénk őket. Hiszen el is felednénk mi, ha tudnánk. De valami nem engedi, és hiába mondjuk, hogy - ne gondolj elefántra! - úgyis arra fogunk gondolni. A szép emlékeket pedig igyekszünk mi nagy tisztelettel nyomatékosan magunkban tárolni, a szívünk legkisebb zugába is igyekszünk elrejteni, mégsem sikerül mindig. Miért van az, hogy az idő gyorsabban pereg, mikor szép dolgok történnek velünk, és csak ólomlábakon jár, mikor olyan szörnyen érezzük magunkat?
Egyáltalán tudunk-e tenni ez ügyben valamit? Hogyan működik a gondolatelterelés művészete, és mi képesek vagyunk-e erre? Nem tudom, de azt tudom, hogy az én emlékezetem is különös módon működik, és azon igyekszem, hogy mindenben meglássam a jót, a szépet, és ezt a legnagyobb hatással meg is tudjam tartani magamnak. Gyakorolni kell az biztos, mert nekem sem ment még úgy, mint most, és örülök, ha sikerül egy rossz érzésen túljutnom a lehető legrövidebb idő alatt. Csodálatos érzés amikor sikerül, és ugyanezt teszem az örömteli érzésekkel is, minél gyorsabban megragadom a pillanat varázsát, és ha kell, le is jegyzem papírra, mert tudom, hogy a pillanat hamar elszáll.
Ne engedd, hogy a fájdalmas emlékek elhatoljanak a tudatodig. Nem egyszerű a feladat, de ha már megtörtént, nem szabad engedni, hogy sokáig időzzenek nálad. Akár írj fel a noteszedbe megerősítő pozitív gondolatokat, amik semlegesíthetik a rossz érzéseket. Törekedj arra, hogy el tudj menni rossz beidegződések mellett, hogy több időd maradjon a szépre, a jóra. Kezdetben nehéz lesz, de idővel, gyakorlással sokkal könnyebb és élvezetesebb.
Küldök neked egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek