Ahogy járok vigyázni a kisunokámra, egyre azon kapom magam, hogy a gondolatom akörül jár, hogy - mindenre és mindenkire egyformán szükség van. Leginkább amikor alszunk a kislánnyal (Ő alszik, én meg csak gondolkodom), eszembe jut, hogy minden egyes darabnak, ami a babaszobában van, megvan a maga funkciója, rendeltetése.
Itt van egy játék maci, ott meg egy bagoly, amott meg több cica van rányomtatva a szekrényre, mind-mind arra vár, hogy játsszon vele valaki. Az édesanya fáradtságot nem ismerve egész nap talpon van, még az éjszakai műszak is az övé, mert még szoptatja a kisebb gyermeket. Az édesapa mindennap dolgozni jár, és ahogy csak tud siet haza, mindig hoz valamilyen kellemes hangulatot az ő napjából, amit meg is oszt a család többi tagjával.
Csendespihenő van éppen, így van időm körülnézni a babaszobában. Mindennek külön rendeltetése van, minden tárgynak, játéknak, ruhának, no, meg ugye a pelusoknak is, nem lehet találni egy oda nem illő dolgot. Minden mindig kéznél van, elérhető közelségben, rend van mindenhol, tisztaság, és babaillat járja át a szobát. Ahogy írom, mindenkire egyformán szükség van. Még rám, nagymamira is, hiszen így több időt tud az édesanya is mással foglalkozni (főzés, mosás, mosogatás, stb.). Van, mikor mindenki kifárad egy kicsit, de ez egy jóleső fáradtság, és nem cserélné fel senki semmilyen pihenésre, lustálkodásra.
Azt hiszem, hogy nem csak én érzem így azt, ahogy egy család összetart. Mindenhol, ahol van gyermek, vagy épp tervbe van véve egy csemete, mindenhol körülbelül ilyen izgalomban telnek a napok. Szinte végeláthatatlan a napok sora, reggel után jön a délután, azután az este, majd az éjszakai műszak, és holtfáradtan esik be a szülő a munkahelyre. De a kedvén nem látszik, hogy szinte egész éjjel fent volt, csinálja amit kell, segít otthon a kedvesének, hogy minél több időt tudjanak ők is együtt tölteni.
Amikor hazafelé indulok, megnyugodva veszem tudomásul, hogy máshol is így van ez, ahol szerető szívek találkoznak. Ahol család van, az a jellemző, hogy mindenki összetart, és tudja mindenki, hogy szükség van a társunkra, nincs veszekedés, vita, hangoskodás. Én még egy rossz szót nem hallottam ebben a családban, és ennek így is kell lennie, mert kitől tanulhat a gyermek legelőször jó példát, mint a saját szüleitől. Öröm minden együtt töltött idő, és jó látni, hogy vannak még összetartó családok, ami a felnövekvő nemzedék érdekében nem mindegy.
Küldök neked egy dalt, hallgasd szívesen. :)
Utolsó kommentek