Belső háború dúl önmagunkban. Főleg olyankor, mikor mást csinálunk, mint amit kellene. A megoldás a problémára csak az lehet, hogy - Csináld! El kell kezdened valahol, hogy eljuss valahová. Ez lehet, hogy nagyon szörnyen hangzik így leírva, de amikor már benne vagyunk egy probléma kellős közepén, már egyszerűbbnek tűnik, és logikusabbnak is.
Nem lehet eleget írni korunk egyik legnagyobb hátulütőjéről, a halogatásról. Én valóban akkor szembesülök ezzel a borzasztó dologgal, mikor nem csinálom azt, amit meg kellene csinálnom. Nem kezdem el a feladatomat, ami abból áll, hogy vagy nem csinálok semmit, vagy mást csinálok, mint amit kell. Ebből alakul ki azután a bűntudat, a lelkiismeretfurdalás, mert amikor már cselekszem, az már rég késő. Jönnek a hibáztatások. Vagy másokat hibáztatok, vagy önmagamat. Egyik sem járható út, végül olyan zsákutcába kerülök, amiből nem tudok kimenekülni.
Lustaság, nemtörődömség, unalom, ezek mind oda vezetnek, hogy nem lesz kedvem semmihez, és az érzelmi világom is lent landol valahol az alagsorban. Vajon hogyan juthatok ki ebből a szörnyű helyzetből? Mindenképpen kell valamit csinálnom. Ha nem csinálok semmit, csak nő a feszültség előbb-utóbb, ideges leszek, és ettől a lelkivilágom a padlón fog heverni. Tehát cselekednem kell. Leglogikusabbnak tűnik, ha azt tudom tenni, amit szeretek is csinálni, mert ez ad egyfajta energialöketet, de sajnos az esetek többségében nem tudjuk azt tenni, amit szeretünk, azt kell tenni, amit muszáj megtennünk. Ehhez lehet, hogy a fogunkat is össze kell szorítani, és ha tetszik, ha nem, meg kell csinálni a kitűzött feladatot.
Végül ha sikerül a halogatást kicsit háttérbe szorítani, érezni fogjuk, hogy enyhül a feszültség bennünk, lazábbak leszünk, jobban tudunk örülni mindennek, és jobb, szebb érzésekkel is találkozunk. Mindig mi döntünk, mit csinálunk. A halogatásnak sok oka van, mindenki össze tudná írni ezeket öt perc alatt. Lustaság, félelem, időzavar, rendetlenség, unalom, fáradtság, stb. Ki kell nyomozni, hogy mik ezek az okok, és miért merültek fel éppen nálunk. Ha nem tesszük meg, hogy kinyomozzuk az okokat, szép lassan időcsapdába kerülünk, és még arra sem lesz időnk, ami sürgős és fontos az életünkben.
Ha halogatunk, nem tudunk dönteni. Pedig egyre inkább olyan feladattal találkozunk, amikor saját magunknak kell meghoznunk a döntéseinket, hiszen csak ekkor boldogulunk jól az utunk során. Ne hagyd, hogy mások döntsenek helyetted! Ne engedd, hogy mások mondják meg mit csinálj! Tedd meg minél hamarabb azt, amiről tudod, hogy csak te teheted meg, mert ha másokra bízod, akkor lemondasz az önálló gondolkodásról is. Meg kell szabadulnunk ettől a bénító érzéstől, és vele együtt a halogatástól is. Hidd el, hogy ha már csak a halogatástól meg tudsz szabadulni, rengeteg időd szabadul fel, amit arra tudsz használni, amire kedved tartja. Ezért ne félj semmitől, kezdd el még a cselekvést időben, s meglátod, hogy plusz energiád is keletkezik.
Küldök neked egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek