Sok mindentől féltem eddig életemben a betegségem miatt. Hogy a fóbiák hogyan alakultak ki nálam, máig nem tudom, de biztosan a félelem váltotta ki. A fóbia félelem valamitől, esetleg olyan valamitől is, ami megmagyarázhatatlan. De általában jól tudjuk, hogy most épp a pókoktól, a magasságtól vagy éppen az emberektől félünk-e.
Legyőzni nagyon egyszerű lenne, ha képesek lennénk szembeszállni a nyomasztó érzéssel, amit a félelem kivált. Vagyis épp olyan helyzetekbe kellene "kényszerítenünk" magunkat, amitől éppen rettegünk, irtózunk. Csakhogy mi szeretjük elkerülni az olyan helyzeteket, mikor pókokkal találkozunk, mert rossz érzéseket váltanak ki belőlünk. Ezeket a rossz érzéseket pedig nagyon nem jó átélni. Ha rá tudnánk szoktatni magunkat arra, hogy olyan helyzeteket teremtsünk magunknak, amikor is például több emberrel találkoznánk, nem pedig kerüljük az ilyen eseteket, szép lassan megbarátkoznánk ezzel a szituációval, és legközelebb már nem lenne olyan rémísztő ha emberek közelében vagyunk. Le kell tudnunk küzdeni a bennünk rejlő félelmet a pókoktól, a magasságtól vagy éppen az emberektől.
A titok kulcsa a gyakorlás, mint sok más esetben is. De miért is olyan félelmetes szembenéznünk a fóbiáinkkal? Mert nem szeretünk rémísztő helyzetekben lenni, nem szeretjük az irtózatos dolgokat, nem szeretünk félni. Nem is jó érzés a félelem, de ha már tudjuk, hogy hogyan szabadulhatnánk meg tőle, egy próbálkozást mindenképpen megérne. A jövőnk függ attól, hogyan vesszük az akadályokat.
Nekem azért okozott különösen nagy gondot, hogy féltem az emberektől, mert ugye emberekkel általában találkozunk. Vagyis nem tudtam kikerülni az esetet. De kerültem minden olyan helyzetet, amikor szembe kellett volna néznem a saját félelmemmel. Lemondtam minden összejövetelt, a busz helyett inkább mentem gyalog, mert így nem éltem át a tömegiszony érzését. Sok-sok időbe telt, mire én is rászoktattam magam arra, hogy egyáltalán szóba álljak embertársaimmal. De az élő példa is én vagyok, hogy lehet változtatni, ha nagyon akarjuk. Lassan, fokozatosan engedtem be magam a mélyvízbe, vagyis szép lassan fel mertem szállni egy-egy buszra, és elfogadtam a baráti meghívást az összejövetelre. És a dolog működött! Ma már elmondhatom, hogy elég jól kezelem ezt a helyzetet.
A másik dolog, amikor nem tudjuk kikerülni azt, hogy szembesüljünk a félelmeinkkel. Ilyenkor nehezebb dolgunk van, jó előre fel kell készülnünk, vagy pedig improvizálni vagyunk kénytelenek. Ez utóbbi erősíti az önbizalmunkat, lesz önbecsülésünk, és boldogságos élményt szerez nekünk, hiszen hirtelen helyzetben is tudtuk mit csináljunk.
Ha ügyesek vagyunk, és mindig csak annyit vállalunk be, amennyit meg is tudunk valósítani, egyre könnyebb lesz az életünk a fóbiáinkkal szemben. Vagy ha próbára tesszük magunkat, és véletlenszerű eseményeknek tesszük ki magunkat, nagyban hozzájárulunk önmagunk edzéséhez. Gyakoroljunk, szoktassuk magunkat a kellemetlen helyzetek elviseléséhez is, mert ilyen helyzetek sajnos nagyon sokszor kerülnek az utunkba.
Küldök neked egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek