Nekem ez nem megy mindig. Túlzottan panaszkodós voltam ahhoz, hogy észrevegyem, nem csak körülöttem forog a világ. Nincs mindenkinek mindig ideje arra, hogy az én problémámmal foglalkozzon.
Pedig milyen jó lett volna, ha más megoldja azt, amit nekem kell. Volt erre is bőven példa, mert a sok rosszullét közepette rá voltam szorulva a segítségre. Ahogy telt az idő, úgy ébredtem rá arra, hogy nem szabad, hogy én legyek középpontban, főleg ha nincs rá semmilyen különösebb ok. Rájöttem, ha mindig kiszolgálnak, akkor egyre jobban le fogok épülni, beszűkül a saját kis világom egy ketrecbe, ahonnan végül nem fogok tudni kitörni. Én járok jobban, ha a kezembe veszem a sorsom alakítását, ezzel én is tudok másoknak segíteni, de főleg nem fogom elvárni, hogy mindent megtegyenek helyettem.
Ha ráismersz egy-két mondatból arra, hogy esetleg te is hasonló cipőben jársz, vésd az eszedbe a bejegyzés címét, de örökre ám! – ne támassz túlzott követelményeket másokkal szemben! – Emberek vagyunk, megvan a saját komfort zónánk, amihez azért ugye szeretnénk ragaszkodni mindenáron. Segítsük egymást, ne korlátozzuk se önmagunk, se mások világát.
Utolsó kommentek