Azt hihetnénk, hogy a címben rejlő mondatot csak szeretteinkkel tudjuk megvalósítani, de lehet, hogy tévedünk egy kicsit. Velük, igaz, hogy elfogultak vagyunk, hamarabb megbocsájtunk, mert szeretjük őket. Gondolatainkat mindig ápolni kell, törődni kell velük, mert egyszer csak elillannak, s elvesznek a múlt ködébe.
Valódi nagyságod abban rejlik, ha mindenkire, aki megbánt, szeretettel tudsz gondolni mindig. Lehet, hogy nehéz megvalósítani, de annál boldogabb leszel, minél többször sikerül. Van egy mondás, miszerint: "Amikor kiválogatod a sok dolog közül, hogy mi nem odavaló, bármi marad is a végén, az az igazság." Próbáld ki, próbálj eszerint élni, közben megsejted majd a dolog lényegét.
Ismerek olyan embereket, akik évtizedekig nem beszéltek egymással. Haragudtak egymásra. Végül nagy nehezen kibékültek, s nem értették, hogyan lehettek annyira makacsok, hogy így viselkedtek. Mi értelme volt, hogy az utcán csak úgy elmentek egymás mellett, és még csak nem is köszöntek egymásnak, pedig ugye ráadásul még rokonok is voltak. Nehéz "megemészteni" az ehhez hasonló eseteket, s te is jobban jársz, ha gondolkodsz, mielőtt cselekszel. Nagyon hamar meg lehet haragudni egymásra, de mi szükség van rá? Csak a drága idődet sajnálhatod, ha így teszel, mert ugye önmagadban mindig őrlöd magad, hogy miért is esett meg az a "megbocsájthatatlan bűn".
Gondolj mindig embertársaidra úgy, hogy ők abban a pillanatban nem tudtak másként cselekedni, de ha te is megharagudtál, akkor magadról is elmondhatod ugyanezt. Nagy hatalma van annak, ha mielőtt beszélnénk, átgondoljuk, mit is akarunk kimondani. A kimondott szót már visszavonni nem lehet, elhangzott, s ki tudja, milyen sebeket szakított föl a másik emberben. Gondolkodjunk, mielőtt beszélünk, sokkal vidámabban telik majd a napunk, s ha nem vétünk hibát, akkor leszünk igazán sikeresek.
Vedd magad körül optimista emberekkel, akiktől azután tanulhatsz jókedvet, örömöt, boldogságot, ők igazán tudják, hogyan kell tudni "viselkedni" olyan kritikus helyzetekben, mikor már majdnem kimondtad azt, amit egy életre megbánnál. Gondolj bele, megéri az érzelmi konfliktus? Nem tudsz mással sem őszinte lenni, ha valakire haragszol, mert ott benned munkálkodik a kisördög, s a végén még azokat is megbántod, akik egyáltalán nem érdemlik meg. És mindez hiábavalóság, szerintem.
Inkább töltsd a napodat örömmel, békességben, hiszen jön a hétvége(vagy már itt is van a "nyakunkon"), keresd meg a barátaidat, szeretteidet, ismerőseidet, tartsatok egy jó kis bulit, egy összejövetelt, ahol mindenki jól érzi magát, s boldogan meséli majd hétfőn a munkahelyen, milyen jól töltötte az elmúlt napokat.
Szánjunk elég figyelmet egymásra, törődjünk egymással, hiszen erre van szükségünk mindannyiunknak.
Kezdd jókedvvel a hét utolsó munkanapját egy szép dallal! :)
Utolsó kommentek