Van egy határ, egy küszöb, amin túl már nem jól toleráljuk a helyzeteinket. Tudom, hogy mindenkinek vannak rosszabb napjai. Ezeket a gyengébb napokat kell széppé tennünk, hogy ne veszítsünk napokat. Kell hozzá elég sok önfegyelem, ezt viszont fejleszthetnénk, ha lenne elég türelmünk hozzá. Önfegyelem. Türelem. Mind a kettő olyan nagy erőpróbát igényel tőlünk, hogy néha oda sem figyelünk, hogy foglalkozzunk vele. Pedig tudatosítanunk kell magunkban ilyen nehezen véghezvihető, nagy odafigyelést kívánó esetekben, hogy ne csak a jó dolgokat vegyük észre, hanem azt is, ne csináljunk a bolhából elefántot. Bizony, sokszor van így.
Nem figyelünk a mondatainkra, szavainkra, hirtelen indulatból beszélünk, nem gondolkodunk előtte. Pedig megéri az áldozatot. Sokkal több napunk alakulna úgy, ahogy szeretnénk. Vegyük figyelembe, hogy a stressz sajnos kikerülhetetlen. Nem harcolni kell ellene, jó barátunkká is tudnánk fogadni, ha meglenne bennünk az a kellő önuralom, önfegyelem, és az a nagyfokú türelem, amit ugye tanulni is meglehet. Képezhetjük magunkat, keressünk segítőtársat ha nem megy egyedül, de bele kell fognunk az önképzésbe. Sokan nem szeretik az önfejlesztő könyveket, mondván - úgyis tudom, mikor mit kell tennem, én stabil vagyok, nem rendíthet meg semmi. - Vajon miért nem tudunk megfelelőképpen teljesíteni minden nap? Sokban hozzájárul szervezetünk felkészültsége, a kondíciónk is. És nem csak a testi, hanem ugye a lelki és szellemi felkészültségünk egyaránt. Nem kell megriadnunk az önképzéstől.
Én régen vagyok beteg. Több, mint 28 éve. Kontrollra kell járnom, és az évek során azt tapasztaltam, hogy egyre többen vagyunk betegek. Pszichésen is, testileg is. Ötven év után már rendszeresen kell járni vizsgálatokra legtöbbünknek. És nem csak az életkor miatt, hanem az elvesztegetett éveink miatt is. Fiatalon nem vesszük észre, hogy később lehet velünk gond is akár. Ezért lenne jó már korán foglalkozni a szervezetünk jobbításán, hogy azt a stresszt, amit nem tudunk már feldolgozni, azt vagy el tudjuk tűrni (mert nincs más mód rá), vagy a barátunkká tudjuk fogadni. Van jó stressz (hasznos), és van nagyon rossz, amit már tűrni sem tudunk. Ekkor törnek fel belőlünk az indulatok, ekkor jönnek az otthoni vagy a munkahelyi veszekedések, összeütközések.
Tegyél egy próbát. Egy hónapon keresztül próbáld meg semlegesíteni a rossz érzéseidet, azt, amiről tudod, hogy a mélybe ránt, összekuszálódik az életed miatta. Egy hónap nem hosszú idő, van úgy, hogy észre sem vesszük, és már vége is a hónapnak. Bele mersz vágni egy ilyen nagy kalandba? Ha össze tudod szedni minden erődet, és bevállalod, hogy csak jó dolgokon fogsz elmélkedni, mindenkihez lesz pár kedves szavad, és te is jól érzed magad, nem csak azok akikkel találkozol nap, mint nap, akkor hatalmas fejlődésen mész majd keresztül. Ilyenkor fogsz rádöbbenni, hogy egy hét is tud olyan hosszú lenni, mintha egy hónap telt volna már el. Főleg ha megakadsz. Ekkor illene újból kezdeni a törekvést arra, hogy jobb színben lásd a világot.
Ha jól tudod kezelni a stresszt, akkor tanítsd meg mindenkivel, akin látod, hogy szüksége van rá, és segítségre szorul. Egyszer utaztam a buszon, (lehet, hogy már írtam neked erről). Egy idősebb néni szállt le az egyik megállónál, tele voltak a szatyorjai, a táskája, és segíteni szeretett volna ennek a néninek egy másik utas, hogy könnyebben szálljon le a buszról. Ő ezt szépen megköszönte, és azt mondta, - "Csak annyit vásárolok, amennyit tudom, hogy el is bírok, és haza is tudom vinni". - Nagyon szimpatikus volt ez a hozzáállás az élethez, mert a néni fel tudta mérni, mire képes, mit tud elvégezni, és annyit vállal be mindig, amennyit bír. De azt meg is teszi.
Én akkor rajta láttam, hogy ő bizony már barátjává tudta fogadni az életében azt, amit sokan nem tudunk még.
Tegyünk egy próbát. Egy hónapig, és értékeljük ki magunkban, hogy mire vagyunk képesek, mit bírunk. Ehhez a nagy kalandhoz kívánok neked és mindenkinek, aki be meri vállalni azt az egy hónapot, amikor csak önmagát fejleszti a társai és önmaga érdekében is, kívánom azt, hogy fejlődj, és ne feszítsd túl sosem a húrt.
Küldök egy dalt, legyen szép az estéd! :)
Légy jó, s tégy jót!
Utolsó kommentek