Volt egy matektanárom a gimiben, akinek nagyon sokat köszönhetek. Nem volt rossz logikám fiatal koromban, de önmagamtól nem tudtam volna annyira kifejleszteni a tudásom, hogy ezen a vonalon jelentkezzek továbbtanulásra. Tőle tanultam meg, hogy mindig mindent saját magam oldjak meg, beleértve a matek feladatokat is. Sokan az osztályból nem vették a fáradtságot, hogy másnapra megoldják az aznapi leckét. Mivel én nagyon szerettem feladatokat megoldani, hozzám jöttek reggel, hogy lemásolják a megoldást.
Később, mikor a felelésre került sor, ugye már nem remekeltek annyira, mint mikor be kellett mutatni az aznapi leckét. Így a leckére ugye ötöst kaptak, de a feleletre elégtelent, mert nem tudtak hozzászólni a feltett kérdéshez. Sokan így korrepetálásra is szorultak később. Szerettem tanulni, és a matektanárom szerettette meg velem a tanulást. Mindig egyedül tanultam, és most újra az iskolapadba ülök jelképesen, mert még mindig bennem él a tanulás szeretete.
Bonyolult tantárgy a matematika, de élvezetessé lehet tenni mindenki számára. Nem szükséges zseninek lennünk ahhoz, hogy megszeressük. Mivel az életben is szükségünk van például a fejszámolásra, jó ha barátságot kötünk ezzel a tantárggyal.
Ne várd, hogy csak úgy maguktól megoldódjanak a feladatok. Tegyél értük, hiszen van benned annyi erő, hogy jól tudj boldogulni az életben. Tanuld meg te is, hogy képes vagy egyedül gondolkodni a saját sorsod felől. Az életben szükségünk van arra, amit elsajátítottunk az iskolapadban. Ha elég jól figyeltünk, jó eséllyel indíthattuk az életünket tizennyolc éves korunk körül, amikor leérettségiztünk.
Legyünk hálásak a tanárainknak azért, hogy mindig volt idejük, energiájuk ránk, még akkor is, mikor látták rajtunk, hogy semmi kedvünk a tanuláshoz. Megtanították az alapokat a számunkra, a többi pedig rajtunk múlik, hogyan is kamatoztatjuk ezt a tudást.
Hallgass meg egy jó kis dalt, most hálám jeléül küldöm minden pedagógusnak, akik szerepet játszanak életünk alakulásában. :)
Utolsó kommentek