Ha nincs elég önuralmad, vesztett helyzetbe kerülhetsz. Mindig történnek olyan események, amik próbára teszik az önuralmunkat és az önfegyelmünket is. Ha nem tudod fékezni az érzelmeidet, azok uralkodni fognak feletted, és elveszíted a magabiztosságodat is.
Ez könnyen megeshet, mert szinte majdnem mindig az érzelmeink irányítanak minket. Kivéve, ha van annyi türelem bennünk, hogy hallgassunk az eszünkre is. Egyes tulajdonságaink nagyon összefüggésben, kapcsolatban vannak egymással, szinte egymástól függenek. Egyik irányítja, befolyásolja a másikat. Ha türelmetlen vagy, könnyen dühbe gurulhatsz, és ha dühbe gurulsz, elveszíted már a nyugalmadat, könnyen veszekedésekbe keveredhetsz, sőt, te kezdeményezel vitákat is esetleg. Az, hogy van önuralmad, az, hogy kordában tudod tartani az érzelmeidet, azt bizonyítja, hogy tudsz figyelni magadra, odafigyelsz arra, hogy mi történik a környezetedben, és figyelsz a társaidra is, a saját viselkedésedre is, és figyelembe veszed a társaid reagálását a te viselkedésedre is.
Ha véletlenül akaratodon kívül megbántanak, mérlegelni tudod a helyzetet, és még akkor sem sértődsz meg, ha történetesen neked van igazad egy vitában, nem a másik félnek. Persze az lenne a tökéletes, ha mindig minden szuperül menne körülöttünk, nem lennének összetűzéseink a másik emberrel, és így boldogan és kiegyensúlyozottan élhetnénk a mindennapjainkat. De ez nincs így, és nem is lesz így sohasem. Ezért kell fejlesztenünk az önuralmunkat, hogy váratlan helyzetekben is tudjunk a magunk urai lenni, legyen uralmunk önmagunk felett, és még véletlenül se okozzunk sebeket szánt szándékkal a társunknak.
A véletlen azért mindig közbeszól. Van, hogy olyan indulatosak leszünk, hogy alig tudjuk meggyőzni önmagunkat, hogy most épp a mértéknek van a helye az életünkben. Van, hogy kicsúszik a szánkon egy-két keresetlen szó vagy mondat, és csak későn vesszük észre, hogy bizony mi vagyunk vagy voltunk a ludasok. Aztán ezt a galibát helyrehozni nem mindig egyszerű feladat.
Ha olykor-olykor figyelmeztetjük magunkat (csak úgy gondolatban), hogy figyeljünk a mondanivalónkra, figyeljünk a viselkedésünkre, akkor jó úton járunk ahhoz, hogy kellő önuralmat érjünk el. Nem mindenki törődik ezzel kellő mértékben, ezért is alakulnak ki veszekedések, sértődések. De ha a célunk az, hogy egy magasabb, fejlettebb szinten éljünk, akkor mindenképpen áldoznunk kell időt önmagunk nevelésére. A rááldozott idő pedig mindig megtérül, és így tényleg boldogabban és kiegyensúlyozottabban élhetünk napról napra.
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek