"az élet nem mindig habos torta..."

Az előző bejegyzéshez még hozzáfűzném, hogy nem is olyan könnyű egy kihívást végig tartani. Nekem van egy egy hónapos saját kis tervem, ez is egyfajta kihívás, amiben csak 15 perc szobabicajt kellene megcsinálni naponta. Nem is tudom, hogy hányszor futottam neki, persze most szeptember elsejétől is…

Találtam a neten egy régebbi évben (2016-os évben) meghirdetett kihívást. Ezt mindig alkalmazhatjuk, a lényege, hogy egy hónapon keresztül teljesítsük az adott kihívást. Te is alkothatsz magadnak ilyen kihívásos évet, ha önmagad határozod meg a feladatokat.

Ha úgy érzed, hogy megsértettek téged, nem kell mindjárt nagyon a lelkedre venni. Ez lehet azért történt, mert félreértettél valamit. De ha mégis teljesen úgy érzed, hogy a szívedbe döfték a tőrt, neked kell okosabbnak lenned, és néha el kell engedned a füled mellett olyan szavakat vagy mondatokat,…

Egy aranyos rajzfilmben hallottam a címben írt mondatot. Már többször megnéztem, és mindig visszacsengenek ezek a a szavak: - "Ne engedd, hogy a félelem meggátoljon abban, ha valamit meg akarsz csinálni."

Van néha valami a levegőben, amit csak akkor érzel meg, ha teljesen el tudsz lazulni. Érzed, hogy valami készülőben van. Sejted is, hogy te is részese leszel mindennek. Hogy ez jó is legyen a számodra, rendkívüli beleérző képességgel kell, hogy rendelkezzél. És az eredmény tényleg fantasztikus lesz.

Hát, bizony le kellene szokni erről az állandó éjszakai ébrenlétről. Semmi jó nem sül ki belőle. Ha nem tudom napközben bepótolni a hiányzó pihentető órákat, régen rossz nekem, egyből meglátszik az arcomon, hogy megint éjszakáztam.

Nem vagyok túl jól, van, mikor a betegségem erősebb nálam. Sokszor szálltam szembe vele, de sokszor is hagytam, hogy történjen aminek történnie kell. Most az utóbbit alkalmazom, mert érzem, hogy elég kevés vagyok a küzdelemhez. Ilyenkor várok addig, amíg elvonul a rossz érzés a lelkemből, és újra…