Találtam egy idézetet mára magamnak. Martin Luther King - "Ha nem tudsz repülni, hát fuss. Ha nem tudsz futni, hát gyalogolj. Ha nem tudsz járni, hát mássz. Bármit is teszel, nem állhatsz meg: menned kell az utadon előre."
Sokszor feladjuk a kitűzött céljainkat, megrekedünk valahol, nem folytatjuk, amibe belekezdtünk. Ez sok boldogtalanságunk okozója lehet. Az idézet nagyon jól szemlélteti pár szóval, hogy hogyan is kellene viszonyulnunk minden egyes napunkhoz. Ha nem cselekszünk, ha nem foglaljuk el magunkat valamivel, unalmassá válnak a napjaink. Kimerültté válhatunk, fáradtak, elcsigázottak lehetünk, és még azt sem tudjuk, mindez mitől is van. Szomorúan tapasztaljuk, hogy jártányi erőnk sincsen, pedig előttünk a sok megoldandó feladat, ami halasztást nem tűr. Honnan szerezhetünk magunknak energiát, amikor annyira kifáradtunk már, hogy mozdulni sincs erőnk? - Gondoljunk ilyenkor a fenti idézetre, fogadjuk meg a tanácsot, mert biztosan találunk egy kis életerőt ha fokozatosan erősítjük magunkat.
"Ha nem tudsz repülni, hát fuss..." - nem mindenki képes olyan kirobbanó formában lenni, hogy bármikor bármilyen helyzetben a legjobbat tudja nyújtani. Ezért néha vissza kell venni a tempóból, és önmagunkra figyelve kell haladnunk az úton.
"...Ha nem tudsz futni, hát gyalogolj..." - kis lépésekkel hatalmas távolságokra juthatunk el, ha kitartóak vagyunk. Nem kell mindig az a rohanás. Hibát hibára halmozunk, ha nem figyelünk magunkra és társainkra. Inkább lassítsunk egy kicsit, ha azt érezzük, hogy még nincs elég erőnk a folytatáshoz.
"...Ha nem tudsz járni, hát mássz..." - van, mikor már semmi sem segít, azt hisszük, hogy fel kell adnunk mindent, fel kell égetni magunk mögött a hidat. De még ilyenkor is van kiút számunkra, ha figyelembe vesszük, hogy találhatunk egy kis tartalékolt erőt, ami tovább lendíthet és ha lassabban is érjük el a célunkat, de legalább nem álltunk meg és nem adtuk fel.
"...Bármit is teszel, nem állhatsz meg: menned kell az utadon előre." - ha megállunk megrekedünk, és olyan mélyre is sodródhatunk, hogy nehéz lesz újrakezdeni mindent elölről. Mennünk kell előre egészen addig, míg célhoz nem érünk. Amikor megérkezünk, akkor fogjuk látni, hogy nem volt hiábavalóság az egész utazás, megnyugodva tapasztaljuk, hogy megérte harcolni, mert rengeteget tanultunk az utunk során.
Minden reggel ha felébredsz, gondolj erre az idézetre, erőt meríthetsz belőle, és tudni fogod, hogy érdemes elindulni, érdemes útra kelni, érdemes nekivágni a rengetegnek, mert van értelme, van miért küzdeni minden egyes nap.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szívesen. :)
Utolsó kommentek