Beszélgetés közben figyelünk egymásra, észrevesszük, ha valamit esetleg nem úgy mondtunk, mint azt elsőre szerettük volna. Miközben figyelünk egymásra, kicsit meg is ismerjük ugye a beszélgetőpartnerünk természetét, kifejezését, azt, hogyan viszonyul hozzánk, mennyire közlékeny, és azt hiszem rögtön meg is állapítjuk, hogy az illető szimpatikus vagy sem.
Ezt már talán akkor is megítéljük, mikor csak megpillantjuk a társunkat, legbelül elraktározunk egy véleményt róla. Ez ellen nem tudunk tenni, szerintem ez ösztönös, mindenképpen valamilyen formában megállapítjuk, hogy kedves számunkra a beszélgetőtárs vagy sem. Ha a kedvessége magával ragad, akkor akár órákat is tudnánk beszélgetni vele, mert közös hullámhosszon vagyunk. Ilyenkor energiát nyerünk magunknak, öröm járja át a lelkünket, és a nap további része is valószínű, hogy kedvezően fog alakulni, mert belekerülünk egy olyan légkörbe, amit szeretünk és szívesen éljük át.
Én nagyon nem szerettem senkivel sem beszélgetni régebben, mert azt hittem (a betegségem miatt), hogy ellenem van mindenki és csak nekem akar rosszat. Szerencsémre azonban jó irányba változott az életem, és már nem ijedek meg olyan hirtelen. Már tudok én is figyelni arra, akivel beszélgetek, nem száll el a fülem mellett a beszélgetés fonala. Elég sok energiámba telt mire eddig eljutottam, de megérte, mert nyíltabb lettem és már nem zárkózom be annyira a saját kis világomba.
Figyeljünk egymásra, mert sok minden kiderülhet egy beszélgetés alkalmával. Az életünk olyan gyors iramban pereg a mostani világban, hogy nincs időnk a találkozásokra, nincs időnk egy rövid teázásra együtt a barátainkkal, sietünk, és a vége az, hogy szaladnak a napok, a hónapok és az évek is. Mégpedig anélkül, hogy megélnénk azt a maga valóságában. Szakítsunk időt a hétvégékre, csináljunk egy kis szabadidőt magunknak ha már túl sok a napi tennivalónk. Mert ez a megoldás, hogy kizökkenünk a rohanó tempóból, megállunk beszélgetni egy kicsit a barátokkal, és együtt töltünk egy kis időt még akkor is, ha úgy érezzük, hogy már pedig nekünk nincs egy pillanatunk sem semmire, és minden nap be vagyunk programozva. Túlontúl teljesítünk, vagy szeretnénk teljesíteni. Azt a kedves beszélgetést, ami megmarad az emlékeidben, bizony nem adnád semmiért, mert feltölt energiával és új erőre kapsz olyankor, mikor a legnagyobb szükséged van rá.
Figyeljünk egymásra, figyeljünk a kedves szavakra, mozdulatokra, a vidám arcokra, és őrizzük meg magunknak ezeket a pillanatokat örökre. Szükségünk van a nyílt szavakra, az őszinte véleményekre, a baráti hangvételre, ezért keressük az alkalmakat, hogy minél többször tudjunk egymás közelében lenni. Nem csak azért, hogy esetleg segítségre van éppen szükségünk, hanem mert hiányzik az a közös hullámhossz, amit egy-egy ilyen beszélgetés vagy találkozás adhat nekünk.
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek