Épp nézem a tévében a teniszrangadót, és itt hallottam a címbeli mondatot. Amiért mondta a bemondó ezt a mondatot, az az, hogy az egyik játékos már vezetett 5:2-re, 6:3-ra, mégis az ellenfele szerezte meg a játszmagyőzelmet 6:7-re. Erre mondta a bemondó, hogy a sportban nehéz felejteni. Pedig tudni kell felejteni, és nemcsak a sportban.
Az biztos, hogy nehéz dolgunk van, ha olyan valamit szeretnénk elfelejteni, ami nagyon nyomaszt minket. Gyötrődünk, nem értjük, hogyan is történhetett meg velünk az a szörnyű eset, amin nem tudunk napirendre térni. Kínlódunk, egyre azon jár az eszünk, hogy másképp kellett volna akkor cselekednünk, de nem tudtunk. A magánjellegű dolgainkat is épp olyan nehéz elfelejteni, mint a sportban szerzett kínos pillanatokat. Csak a sportoló sokszor van kitéve a közönség nézettségének, és kritikájának, így lehet, nehezebb dolga van, mint nekünk.
De mi módon vagyunk akkor képesek mégis elfelejteni olyan eseteket, amik mélyen beivódtak már a szívünkbe, a lelkünk mélyére? Ha arra koncentrálunk, hogy egy napon elég egy nyomasztó teherrel szembenéznünk, akkor talán könnyebb lesz a felejtés. Lesz olyan, ami felvidít, lesz olyan, ami mosolyra fakaszt, és lesz olyan, amiből tanulhatunk is. Mindig tanulunk a negatívumokból. Megtanuljuk, hogy jobb ha más szemmel is tudjuk nézni a világot. Nekünk jobb, nem másnak, és ezért kell megtanulni felejteni. Ha nagyon megsértettek minket, szinte beszélni sincs kedvünk az illetővel, gondoljunk csak arra, hogy mi is vétünk hibát olykor-olykor, és azt szeretnénk, ha a mi esetleges baklövéseinket sem néznék nagyon kritikus szemmel a többiek. Mert ha nagyon kritizálnak minket, előbb vagy utóbb oda jutunk, hogy elhisszük a rossz véleményt magunkról.
Döntsünk mindig következetesen. Mindig nézzünk a dolgok mögé. Ha észreveszünk ránk nézve rosszalló megnyilatkozásokat, mindig gondoljuk végig, hogy vajon miért is mondhatta a társunk ezt rólunk. Elkezdünk gondolkodni, és ha igaz, amit mondanak rólunk, belátással kell lenni, de nem szabad nagyon mélyen elraktározni a szívünkben. Hiszen mindenki hibázik, és csak az építő jellegű kritika érdemli azt meg, hogy törődjünk vele. Ha valamiféle bántás ér téged, próbáld túltenni magad rajta, mert úgy jársz, mint a bejegyzés elején említett teniszjátékos, hogy a látszólag nyert játszmát is el tudta veszíteni. Nem is tudott napirendre térni a dolog felett, mert csapkodta a teniszütőjét a földhöz nagyon. Vagyis épp elraktározta azt a sok negatív élményt, ami épp érte őt ezen a versenyen.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek