"Ha itt lennél velem, és fognád a két kezem, én nem engedném el többé már sosem." ....dúdolom a dal szövegét magamban, és megfogadom, hogy ezután úgy vigyázok magamra és a szeretteimre, mint még sohasem.
Ha elengedsz a közeledből valakit, akit rajongással szerettél, kiszakítasz egy darabot a szívedből. Mégis meg kell tenned, hiszen nem tehetsz mást. A lelked megnyugvást keres, a szíved tele van fájdalommal. De tudod, hogy akit kénytelen vagy most elengedni, örökké veled lesz, mert a szívedbe zártad őt valamikor, és onnan semmi sem törölheti ki.
Ha itt lennél velem, és fognád a két kezem, ...dúdolgatom magamban, és könny csordul végig az arcomon, olyan megmásíthatatlanul igaz, ami most velem történik. Annyi mindent ígértem már meg, annyi mindent próbáltam már tenni, hogy más legyek, mint aki valójában vagyok, vagy amire képesnek érzem magam. Most csak annyit tudok tenni, hogy elengedem a fájdalmat a szívemből, és hálás szeretettel gondolok a múltra és a jövőre is.
Sok fáradtságos tennivalónk van életünk során. Kimerülünk, kifáradunk a nap végére, de boldogok is vagyunk egyben, mert mindig megtesszük azt, amit tudunk, amire képesek vagyunk. Öröm járja át a lelkünket, és tudjuk, hogy holnap megint csak megtennénk ugyanezt, mert mindig találunk erőt magunkban a folytatáshoz, találunk energiát az újrakezdéshez is. Nem tehetünk mást, minthogy megfogadjuk, ezentúl bölcsebben döntünk, megkeressük minden napban azt az örömöt, amire vágyunk, és ha körülnézünk a szeretteink körében, máris rálelünk a boldogságunkra, a szerető szívünkre.
Nehéz búcsút venni valakitől, akit rajongással szerettél, nem lehet pótolni a hiányát, csak azt tudod tenni, hogy örökbe a szívedbe zárod őt, hogy ha szükségét érzed, szólhass hozzá, tanácsot kérhess tőle. A lelked talán sosem tud megnyugodni, de erős kell, hogy legyél a nehéz pillanatokban is.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek