Az elmúlt napomon a szemem elé került egy kalkulátor a neten, ami kiszámolta, hogy körülbelül mennyi ideig is élhetek ezután. Nemigen hiszek az ilyesmiben, mégis belementem a játékba, és csak mikor szembesültem az eredménnyel, akkor taglózott le a döbbenet, hogy hát, már szinte a harmada sincs hátra az életemnek, mint amennyi idős épp most vagyok.
Még azt is meg lehetett nézni, hogy másodpercekben hogyan telik le az életem, szépen láttam, hogyan peregnek a másodpercek olyan gyorsan, mintha szélsebes tempót vettek volna fel hirtelen. Úgyhogy el voltam kicsit borzadva, mert még ennyire gyakorlatiasan nem láttam, hogy esetleg végül megszűnök majd létezni egy szép csendes téli napon. Nem is jó ilyen fajta játékokat játszani, hiszen nem az a fontos, hogy mikor fogok meghalni majd, hanem hogy amíg élek, addig hogyan is érzem magam a bőrömben. De azért elég alaposan tudatosult a kis fejemben, hogy a saját sorsom a saját kezemben van. Ez mondjuk igaz is, ha jó alaposan belegondolok. és Nemcsak a saját kezemben van a saját sorsom, hanem az egész életstílusom elárulja milyen életet élek most, és ehhez képest kell ideviszonyítani az egészségemet, a betegségemet, azt, hogy hajlandó vagyok-e változtatni a rossz szokásaimon vagy sem. A sorsunk a kezünkben van, az egész életünk a kezünkben van, és csakis rajtunk múlik, mit hozunk ki a mai napból és az összes többiből, amit megad nekünk a Jóisten.
Ha most még elég egészségesnek gondolom magam, akkor kutyakötelességem ezt az állapotot fenntartani, sőt, még javítani is tudok mindenen, mert mindig tudunk hová fejlődni minden téren. Ez az egész kalkulátoros játék nekem azért arra jó volt, hogy szembesültem azzal, hogy az életem véges, és nincs olyan sok elherdálni való időm, mint azt hittem eddig. Senki sem látnok, senki sem tudja mi vár rá a következő pillanatban. A kalkulátor csak egyfajta statisztikát vett alapul, gondolom, hogy ahhoz képest, hogy nő vagyok és nem dohányzom, és most milyen idős is vagyok, ahhoz képest mire lehet nagy átlagban számítanom. Többször azért ilyen bolondságot nem fogok csinálni, hogy megkísértem a jövőmet, de tanulságot azért lehet levonni az egészből. Arra jó volt ez a pár perc, amíg szembesültem az életem alakulásával, hogy sokkal jobban figyelek magamra ezután, és jobban megbecsülöm az időmet, jobban fogok tervezni és jobban ki fogom használni az előttem lévő lehetőségeket. Nem ijedtem meg ettől a kis játéktól, csak eszembe ötlött, hogy nem mindent kell elhinni, amit az ember először komolynak hisz. Nem szabad túlmisztifikálni olyasmit, amiről most még azt sem tudom, hogyan fog alakulni ezután. Ésszel kell élni és a gyakorlatban kell tudni megvalósítani azokat az álmokat, amik mindig is foglalkoztatnak, mert ha nem teszem meg, tényleg lemaradok az életemről. Sok-sok boldogságos pillanat vár rám még ezután, ezt tudom, és ezeket szeretném átélni teljes valóságukban, épp akkor, amikor velem ezek megtörténnek. :)
"Nevess annyit, amennyi levegőt veszel, és szeress addig, amíg csak élsz!" (Johnny Depp)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek