"az élet nem mindig habos torta..."

Mindennap történik valami, aminek örülni tudunk. Ha sikerül egy tervünk, ha levizsgáztunk, ha úgy sikerülnek a dolgaink, ahogy épp megálmodtuk, ha szikrázóan süt a nap fenn az égen, vagy ha kiolvastuk a kedvenc könyvünket, esetleg megnéztünk egy klassz filmet a moziban, ezeknek örülünk, és jókedvre…

Sokat gondolkodtam már azon, hogy mennyire számít az első benyomás, az első találkozás egy addig ismeretlen társunkkal. És, arra kellett rájönnöm, hogy igenis sokat számít, szinte automatikusan az első benyomás alapján zárunk mindjárt valakit a szívünkbe vagy utasítjuk el akár a közeledését is.

Vajon miért csapnak be minket olykor-olykor az érzelmeink? Miért csináljuk mindig az ellenkezőjét, mint ami helyes lenne, miért teszünk mindig mást, pedig tudjuk, hogy ezzel magunk alatt vágjuk sokszor a fát? Az érzelmeink befolyásolnak minket, ha akarjuk, ha nem.

Nem volt mindig úgy, hogy boldog mosollyal az arcomon keltem fel reggelente. Volt bizony, mikor zsörtölődtem, mérgelődtem magamban, miért is bánik velem úgy az élet, hogy semmi jót nem érzek a szívem mélyén.