Ha feszült vagy, ne mindig másban keresd az okát! Ez saját tapasztalat, hogy figyelem magam, és amikor feszültséget érzek, igyekszem rájönni az okára minél hamarabb. Legtöbbször, sőt, szinte mindig az szokott lenni, hogy én magam vagyok túl ingerült, és ezért okolok más valamit azért, mert éppen nem vagyok jelenleg a toppon.
Megtanultam, és egyre jobban megy, hogy el tudom engedni azt, ami nagyon felbőszít, ha ráhangolódok kicsit erre a vonalra. Meg lehet tanulni, sokszor kell gyakorolni, mert nem mindig sikerül eleinte, de érdemes mindenképpen próbálkozni, mert csak mi nyerünk az ügyön. Nem voltam túl jól mostanában, és ezért is vetettem be ezt az elengedés technikát, hogy gyorsabban gyógyuljak, hamarabb érezzem újra vidámnak magamat.
Úgy állok a dologhoz, a feszült pillanatokhoz, hogy eleve elfogadom, hogy most épp jelen van az életemben. Ez nekem sem ment korábban zökkenőmentesen, de mivel nagyon régóta vagyok beteg, és a feszültség szinte mindennapos, sőt, mindenperces volt, így már nem volt újdonság, ha éppen feszültebbnek éreztem magamat. Aztán gondoltam egy nagyot, és elkezdtem megbeszélni magammal, hogy csakis én tudok ez ellen tenni, hiába minden segítőkészség mások részéről, nem elég hatékony, mert bennem van a nyomás, a rossz érzés, és nekem kell ezen változtatnom. Amikor ezt is elfogadtam, akkor tovább beszélgettem magammal, hogy ugyan, mi haszna lenne, ha így maradnék nagyon hosszú ideig (mármint feszültséggel teli)? Meg kellett értenem, hogy tulajdonképpen én vagyok sértődékeny, én veszek mindent magamra, és én fordítom ki a világot szinte mindig a négy sarkából. Amikor tudatosult ez bennem, csak ezután jöhettek megoldó képletek, amikkel segíthettem magamnak jobban lenni. És én az elengedésben találtam meg a megoldást. Amikor megtanulod elengedni a feszült pillanatokat magadtól, pillanatról pillanatra jobban és jobban leszel. Tehetsz fel magadnak kérdéseket is (én is ezt tettem), és ha őszintén tudsz ezekre válaszolni, rájöhetsz, hogy saját magaddal tolsz ki, ha hagyod, hogy bármilyen feszült érzés benned maradjon és felhergeld ezért magadat. Rájöttem én is, hogy amikor feszültséget érzek, amikor szorongok, akkor a jókedvemnek fuccs, vége, nincs tovább! Ezt szerettem volna elkerülni, és ezért is mentem bele ilyen önmagammal folytatott beszélgetésekbe, hogy rájöjjek, hol és mikor hibázom. Volt, hogy egy szó vagy mondat, vagy egy arcmozdulat "akasztott ki", és onnantól kezdve automatikusan jött a szorongás, mert én olyan vagyok, hogy saját magamat hibáztatom mindenért. És ilyenkor nagyon tudok szorongani. Mivel nagyon nem szeretem érzés ez, ezért tanítottam meg magamnak az elengedés technikát. El kell tolni magunktól azt, amire úgysincs ráhatásunk és feszült pillanatokat generálnak nekünk. El kell engedni minden olyan érzést, minden olyan gondolatot, amitől rosszul érezzük magunkat. Meg kell próbálni, bele kell kezdeni, hogy ne tartson nagyon sokáig a szorongásunk, és ne dühítsük fel magunkat teljesen fölöslegesen. Sokkal jobb jókedvvel élni az életünket, mint feszültséggel telve. Úgyhogy a cél a gyakorlás, és az, hogy ne vegyünk mindjárt mindent a szívünkre. Egy próbát mindenkinek megér kipróbálni az elengedés művészetét, csak nyerünk általa, mégpedig örömteli pillanatokat, és ez az, ami után vágyódunk mindig.
Hallgass meg egy dalt, és tégy egy próbát te is! :)
Utolsó kommentek