Amikor még fiatalabb voltam, teli életkedvvel, bolondos hangulatom volt mindig. Bárkivel is találkoztam, nem értettem, hogy egyesek miért vannak lelombozódva, mikor hét ágra süt le ránk a napsugár, lágyan fúj a szél, és olyan stramm idő van, hogy csakis a természet lágy ölén érdemes ilyenkor létezni.
Később, mikor már feszültebb periódusokat éltem át én is a betegségemből adódóan, és jobban átgondoltam a helyzetemet, el kellett ismernem, hogy nincs mindig egyformán jókedvünk, bárhogyan is igyekszünk. Fiatalon még mindent másképp látunk, mindegyik napunk ezer csodával van tele, észrevesszük azokat a lehetőségeket, amiket felkínál az élet nekünk. Később valahogyan elmegyünk ezek mellett. De gondolj csak bele, ha azt nézzük például, hogy a szépség múlandó, elhervad, mint egy szál virág, mégsem kesergünk miatta annyira, mert elfogadjuk, hogy ilyen világba csöppentünk, és ezen nem tudunk változtatni, így kell, hogy elfogadjuk. Ha viszont az aktuális jókedvünkről van szó, azt azért nem adjuk csakúgy ingyen kölcsön senkinek, megtartjuk magunknak, és igyekszünk minél tovább úgy élni, hogy egyre több és több olyan élmény érjen minket, ami elkápráztat bennünket. Amikor épp szerelembe estél, csupán csak az érdekelt téged, minél többet lehessél együtt a kedveseddel. Elhalványultak az esetleges gondjaid, mindent más szemszögből láttál, minden gondolatod csak a szerelmed körül forgott. És ez így van most is, szerencsére a szerelem érzése mit sem változott az idők folyamán. Vidáman éljük az életünket, gondunk egy szál sem, csak a kedvesünk édes pillantását lessük, és megszűnik minden zavaró tényező körülöttünk. Ha most visszagondolsz az ifjúságod boldogságos napjaira, egyből száz meg száz emlék jut eszedbe rögtön, és ha el szeretnéd mind mesélni egyszerre, bizony még egy év is kevés lenne hozzá. Emlékezz is gyakran vissza ezekre a szép napokra, és tudod mit? Varázsold vissza magadnak ezeket a gyönyörűséges pillanatokat most is az életedbe, bármennyi idős is vagy. Meglátod, hogy sikerülni fog, mert amit egyszer átéltünk, és elraktároztunk a szívünk rejtett kis zugába, az mindig is a rendelkezésünkre áll, és alig várja, hogy foglalkozzunk vele. A szép emlékek már csak ilyenek, ha törődünk velük, boldogabbak és egyből vidámabbak is leszünk. Még mielőtt aludni térsz, gondolj vissza ezekre a szépséges érzéseidre. Egy csodás naplementére, egy vidám estére, a gondtalan édes érzéseidre. Tudom, hiányozni fognak majd ezek az elmúlt pillanatok, de mindig is ott fogod őrizni őket a szíved csücskében, és semmi más dolgod nincs, csak minél többször felidézni őket. Ne gondold, hogy minden elmúlik! Amire szívesen gondolunk, az mindig velünk marad, még akkor is, ha néha felborul a világ körülöttünk.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd kedvedre. :)
Utolsó kommentek