A lányom szerint én ebben a tanult tehetetlenségben szenvedek. Még korábban beszélt nekem erről, de most érzem nagyon szükségét, hogy utánanézzek, mit is takar valójában ez a kifejezés.
Idézek a Wikipédiáról: "A Tanult tehetetlenség a pszichológiában az a mentális állapot, mely során az egyén az egymást követő kiszámíthatatlan negatív ingerek hatására feladja, hogy azokat megpróbálja elhárítani, még akkor is ha elkerülhetőek lennének, mert arra a meggyőződésre jut, hogy nem képes ezeket az averzív ingereket befolyásolni."
Hát, jól utánanéztem, mert tényleg, ahogy le van írva, az minden illik rám. Legalábbis legtöbbször így viselkedem. De elemezzük csak egy kicsit jobban, miért is történt mindez!
Valóban, betegségem kezdetén annyi kiszámíthatatlan negatív inger ért, hogy nem voltam képes kiszűrni ezekből a jót vagy a rosszat. Meg sem tudtam ítélni, hogy az rám nézve hasznos információ vagy sem. Így küzdeni sem tanultam meg a rossz ellen, inkább feladtam, annak ellenére, hogy tudat alatt azért sejlett valami, hogy netán megoldható dologról van szó. De talán könnyebb volt megadni magamat, mint küzdeni abban a lehetetlen helyzetemben.
Az, hogy még most is ebben a tanult tehetetlenségben szenvedek, az szerintem azért van, mert kísérletet sem tettem azóta sem, hogy ezt leküzdjem. Elkezdtem inkább panaszkodni, kifogásokat gyártani, aggodalmaskodtam sokat, és még csak ki sem derítettem, hogy képes lennék-e befolyásolni valamit is. Megcsappant az önbizalmam, kezdeményezni meg még csak meg sem próbáltam semmit. Szerintem azért azóta már változtam, de úgy tűnik, hogy aki kívülről lát engem, mást észlel, mint ahogy én látom magam.
Nem ragozom túl a dolgot, mert nagyon sok helyen írnak a tanult tehetetlenségről, annyi bizonyos, hogy nem egy leányálom, az biztos. Kínlódás a sok-sok negatív érzelmemmel, amit nem bírtam átfordítani pozitívra. Mégis mindennap törekszem arra, hogy vidám és kiegyensúlyozott életet élhessek. Már sok-sok év telt el azóta, mióta azok a szörnyű dolgok történtek velem, de vallom, hogy az élet szép és élni mindig is érdemes, bármilyen helyzetbe is kerülünk olykor-olykor.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek