"Tudtam! Tudtam! Csak nem sejtettem!" :) - valahogy így szólt ez akkoriban az egyik filmben, már nagyon régen láttam. Én is pont így jártam, éreztem én, hogy nem lesz ennek jó vége, sejtettem titokban, de no, azért mégis bízik az ember lánya mindenben, amikor már szalad fűhöz-fához, csakhogy ne történjen semmi baj.
Tovább küldtek vizsgálatra, és ettől tartottam, hogy ez lesz a vége. MRI vizsgálat lesz majd valamikor, persze csak ha kibírom, mert bennem van a félsz az biztos. Van pánik gomb, mondta a doki, a főorvos, de nem jókat hallottam én erről, vagy csak az én képzetemben van bizonyos elutasítás a vizsgálatról, nem tudom. Most hagyom békén a gondolatát is, nem foglalkozom vele, csak ha nagyon muszáj. (csak hát, már maga a tudat, hogy kell menni, már az elég ahhoz, hogy minden gondolatomat kitölti). Sebaj! Úgy még nem volt, hogy valahogyan ne lett volna, remélem, túlélem az egész procedúrát.
Még ha nem is áll úgy a szénám, mint azt én szeretném, nem hagyom, hogy elvegye a meglévő jókedvemet, megígértem ezt már magamnak egyszer és sokszor is. A hétköznapok sűrűjében sokszor nem figyelünk fel olyan jelekre, amik pedig segítenének nekünk visszatérni az igazi helyes útra.
Rövid leszek, csak egy Bibliai szöveget írok még a bejegyzés végére, ezt mondogatom mostanában magamnak:
Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
...
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek