Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan is élhetünk olyan életet, amiben jól érezzük magunkat, és mindig vidámak tudunk lenni, öröm járja át a lelkünket és mindig jókedvünk van? Kezdjük ott, hogy miért is megy el néha a kedvünk vándorútra? Nem veszünk észre olyan dolgokat, amik pedig meg kéne hogy ragadják a képzeletünket? Vagy csak figyelmetlenségből hagyjuk, hogy a negatív érzések elárasszanak bennünket? Nem hiszem, hogy szándékos lenne ez a részünkről, inkább a véletlenek furcsa összjátékának köszönhetjük, hogy néha borúsabban látunk valamit.
Sok minden veheti el a kedvünket, ezért jó ha résen vagyunk és olykor direkt figyelmeztetni kell magunkat, hogy a jó mederbe tereljük az életünket. Persze ha valami már elvette a kedvedet, nem hiszem, hogy jókedvűen nézel a nagyvilágra, inkább befelé fordulsz és próbálsz kijönni ebből a helyzetből. Hogyan is lehetne jól kijönni ilyen faramuci helyzetből, amit még csak nem is mi idéztünk elő magunknak?
Én is elgondolkodom ezen sokszor, hogy például akikről csakúgy sugárzik a boldogság, ők vajon milyen gyakran kerülnek pácba, és ezt hogyan is tudják jól kezelni? Van bennük valami, ami másban nincs meg. Olyan életszemlélet van bennük, amivel a rosszat is át tudják alakítani olyan érzésekké, amikben megtalálják a derűt, tudnak mosolyogni, ha épp egy rossz napot fogtak ki, és valószínű, hogy nem engedik, hogy a kedvük ellaposodjon, nem engedik, hogy a napjaik közé ártó pillanatok férkőzzenek. Van bennük valami sajátos, valami megfoghatatlan, amire csak ők képesek, ezt csak eltanulhatjuk tőlük, mert ez az ő életükben akaratlanul van jelen, ilyen a természetük, ilyenné formálták magukat az évek során. Valószínű, hogy jó élettapasztalattal is rendelkeznek, felismerték már régen, hogy minden rosszat a leghamarabb el kell felejteni, túl kell jutni rajta, és észre kell tudni venni, hogy bármiben meglelhetjük a boldogságunkat, ha jól nyitva tartjuk a szemünket.
Lehet, belőlem hiányzik az a fajta életstílus, amivel egy számomra negatív helyzetet már rögtön pozitívra tudnék cserélni, nekem kell egy kis idő, hogy jól átrágjam magam a velem történteken, én olyan alaposan feldolgozó típus vagyok, aki néha képes órákig ugyanazon a dolgon problémázni. Nem mindig, de a legtöbbször még mindig így tudok kilábalni kellemetlen helyzetekből. Itt van például ez az áprilisi hónap. Tudom, hogy egy bolondos hónap, és sok minden furcsaság történik ebben a hónapban, de ez mind nem ok arra, hogy elkönyvelhetnénk, ilyenkor több rossz történik velünk mint máskor. Minden nap ugyanolyan esélyeket tartogat nekünk, és minden hónapból ki lehet hozni a legtöbbet, csak úgy kell hozzáállni a dolgokhoz. Örömmel, jókedvvel, vidáman és felszabadultan! Még az sem árt, ha összeírjuk a kellemesebbnél kellemesebb érzéseket, amiket csak szeretnénk átélni a napunk folyamán és igyekezzünk is megvalósítani, hogy ez sikerüljön. Szóval legyünk mindig csak optimisták, mert a pesszimizmus mindig lerángat minket a mélybe, ahol nem találunk magunknak örömöt, békességet, szeretetet. Ezért mindent latba kell vetnünk, mindent meg kell tennünk azért, hogy sohase legyünk szomorúak, sohase vegye el semmi a kedvünket, és törekednünk kell arra, hogy egyre szebb és jobb napok elé nézhessünk. Lehet, néha kicsit melós dolog ez, de dolgozni kell rajta, mert megéri. Megéri minden örömmel átélt pillanat azt az erőfeszítést, amit érte hozunk. És nem is kell ennek erőfeszítésnek lennie, inkább kellene, hogy egy kedves és melegszívű egyéniség válhasson belőlünk, akiért mindennap érdemes tennünk valamit, valami olyasmit, ami mindig jóérzéssel dobogtatja meg a szívünket és a lelkünket. :)
Hallgass meg egy dalt, és érezd már így reggel, hogy van valami különös dolog a levegőben, amit érdemes észrevenned. Biztos vagyok benne, hogy egy sugárzóan szép nap vár ma rád is, meg rám is! Használd is ki rendesen! :)
Utolsó kommentek