"Ha léteznének igazi férfiak, közülük egy biztosan megtalálna. Nekem jönne az utcán, szétszóródnának a jegyzeteim, kifordulna a papírzacskóból a két teljes kiőrlésű ciabatta, szabadkoznánk, közben rálépnék az egyik kenyérre, ő meg meghívna vigasztalásként egy kávéra. Nem olyan bonyolult a szerelem forgatókönyve." (Ughy Szabina) :)
Ugye, nem is kell olyan nagy feneket keríteni egy jó kis találkozásnak! :) A fenti idézet nagyon tetszik nekem, és ha emlékszel, a filmekben mindig ez történik. De a való életben is ilyen könnyen összefuthatunk életünk szerelmével, megtalálhatjuk egycsapásra az igaz szerelmet? Hát, persze, hogy így van! - Emlékszem, még fiatal lány voltam, és ez az eset, amiről írni fogok, pont erről az idézetről jutott eszembe, mert kicsit hasonlított ehhez a szituációhoz. Szóval, amikor még tini lány voltam, sokat bicajoztam, nagyon szerettem, nagyon kedvemre volt, és egyszer, amikor egy szép nyári nap volt, emlékszem, hogy kicsalogatott a szép idő engem is egy kicsit körülnézni a városba. Cél nélkül kerekeztem, élveztem a nyári szellőt és nagyon jó kis idő volt, pont tökéletes a nagy semmittevéshez, így én céltalanul bringázhattam kedvemre. Még a városban voltam, amikor észrevettem, hogy a nagy útkereszteződésnél, a banknál csak a járdán tudok bicajozni, mert le volt zárva a környék felújítás miatt. Nem gond, gondoltam én, mentem is fel a járdára, a bank épülete pont a sarkon van, és ahogy odaértem a sarokhoz, be kellett ugye fordulnom valahogyan hogy tovább tudjak haladni. Én még a gyorsaságomon sem változtattam, így jó nagy ívben kanyarodtam be a sarokhoz, de nem kalkuláltam bele, hogy onnan, a másik útról, a másik irányból szembe is jöhet valaki, és ugye mi történt? Pont egy helyes srác jött arról az irányból, és mivel ő sem sejtette, hogy én milyen nagy lendülettel jövök, szépen összegabalyodtunk a sarkon, a két bicikli egymásnak ütközött, minden cuccom a földön hevert, és próbáltam kikászálódni a srác karjai közül. Olyan rendes srác volt, hogy tényleg ahogy az idézet is mondja, szépen összeszedte az én szétszórt kis dolgaimat, felsegített és nem is ment tovább, pedig mehetett volna, de egy kicsit szóbaelegyedtünk, és nevetve próbáltuk kideríteni, hogy tulajdonképpen ki is volt a hibás. Persze ő mindent magára vállalt, és ha nem lettem volna olyan szeleburdi, mint amilyen még most is vagyok, akkor nem iszkolok el olyan gyorsan a helyszínről, időt sem hagyva a srácnak, hogy el tudjon köszönni tőlem. - Csak azért jutott mindez az eszembe, mert sosem tudhatod, hogy melyik pillanatban talál rád a szerelem vagy egy szép kis találkozás, és sosem tudhatod, hogy melyik találkozásból mi is fog kialakulni később az életedben. :)
Amikor csakúgy semmin sem gondolkodva mész az utadon, eszedbe sem jut, hogy vajon mi is fog történni a következő pillanatban. El vagy gondolkodva, egész máshol jár az eszed, csakúgy mész céltalanul, és egyszer csak belebotlasz életed szerelmébe, abba a srácba vagy abba a lányba, akiről mindig is álmodoztál. Ha jól figyelsz, észreveheted, hogy minden pillanatban csodák történnek velünk, csak ezt akkor nem vesszük észre, nem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget. De kis segítséggel ránevelheted magadat, hogy észre tudd venni ezeket a csodás pillanatokat, mert olyan élményekben lesz részed, amit nem is gondolsz hirtelen. Sok találkozásban van részünk életünk során, szinte minden percben, órában találkozunk valakivel, akinek a személyisége, a stílusa megfog minket, és akár ugye szerelembe is eshetünk nagyon gyorsan. Ezért éld úgy az életed, hogy esélyt adsz a csodáknak, hogy megvalósulhassanak az életedben, mert százszor, ezerszer szebb és boldogabb pillanatoknak adhatsz így helyet, mintha csak hagynád, hogy teljen az idő úgy, ahogy csak akar. Te alakíthatod az életedet, és úgy alakíthatod, ahogy az neked éppen tetszik, s ki tudja, hogy holnap mi fog történni? Ne várj addig! Éld meg a pillanatot! Éld meg a varázst! Élj a mának, és élj a csodáknak! :)
Hallgass meg egy dalt, és figyelj minden részletre, mert mindig a részletekben bújik meg a varázslat! :)
Utolsó kommentek