Sokszor elszalad velem a ló, és túlgondolok dolgokat, amiket pedig nem lenne szabad úgy gondolnom, ahogy azt teszem. Ebből adódóan ez sok csalódáshoz vezetett már, hiszen volt, hogy többet hittem valamiről, mint aminek az bizonyult. Ez egy rossz szokás a részemről, és nem szeretnék mindent a betegségemre hárítani, de előtte nem voltam ilyen.
Nem szabad túlagyalnom azokat a dolgokat, amiről még azt sem tudom, hogy valós vagy valótlan. Igaznak hinni valamit, ami még be sem igazolódott, helytelen gondolkodásra utal, és helytelen cselekedetekhez is visz. Hozzágondolni valamit valamihez úgy, hogy szinte tudomásom sincs az egészről, csupán a fantázia rossz játéka velem, és tévutakra visz, olyan megállapításokhoz, amik nem valósak. Sőt! Tulajdonképpen kitaláció az egész a részemről. Lehet, mással is előfordul ilyesmi, de helyén kell tudni kezelni az ilyen dolgokat, nem szabad olyan irányba letérni, amiről fogalmam sincs, hogy merre visz. Ez kockázatos vállalkozás, és tervszerűtlen, meg cél nélküli bolyongás. Ezeket hívják a pszichiátriában téveszméknek, a való életben csupán téves fantáziálásnak. Nem jó belegondolni sem, hogy mihez vezet ez hosszú távon.
Néha a kevesebb több! Néha még a túl sok beszéd is ártalmas lehet, jobb hallgatni vagy esetleg visszavonulni, mint belemenni értelmetlen vitákba vagy kellemetlen félreértésekbe. Aki bölcsen él, bölcsen gondolkodik. Akkor hallgat, amikor tényleg azt kell tenni, és akkor beszél, amikor annak itt van a helye és az ideje. Könnyebb ezt így leírni, mint a valóságban megvalósítani. Sokszor esünk abba a hibába, hogy rosszkor szólunk, olyankor, amikor nem jó erre az a pillanat, és lehet, hogy rosszat is mondunk hirtelen, akaratunkon kívül. Nem gondoltuk, hogy mennyire érzékenyen érintheti ez a társunkat. Sok könyvben olvastam már erről, hogy a legnagyobb hiba, amit vétünk életünkben, az az, ha rosszkor mondunk rosszat, az, amikor jobb lett volna ha tudunk hallgatni egy kicsit. Amit kimondunk, azt már nem tudjuk meg nem történtté tenni, már csak szabadkozhatunk, ha nem jókor szóltunk, és a társunk jóindulatától függ már ilyenkor, hogyan is végződik ez a helyzet. A másik nagy hiba, amiről a bejegyzés elején írtam, az az, ha olyasmit feltételezünk, aminek még a valószínűségét sem sejtjük biztosan. Belegondolni is rossz, hogy csupán kitalációból gondolkodni, mihez vezet ez? Tévutakra, az biztos! Mindenben legjobb megtartani a kellő mértéket, a mértékletességet. Inkább gondoljuk át kétszer-háromszor azt, amit 100%-osnak hiszünk, mert nem biztos, hogy mindig nekünk van igazunk. Győződjünk meg egy dolog valóságtartalmáról, mielőtt elhisszük azt. Nem szabad figyelmetlenül gondolkodni, mert az nekünk sem jó és csak árthatunk vele másoknak is. Kellemetlen helyzeteket kerülhetünk el, és ha utólag visszagondolunk majd a történtekre, láthatjuk majd, hogy milyen jó volt, hogy okosan és higgadtan cselekedtünk korábban. Mindig mindent csak mértékkel! Ez legyen a fejünkben minden egyes percben!
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek