Ahhoz, hogy mindennap mindig jól érezd magad, elengedhetetlen a kapcsolataid ápolása. Ez nagyon-nagyon fontos az életünkben, nem is gondolnánk, hogy mennyire! A családod, a barátaid, az ismerőseid és a többi ember is aktívan részt vesz az életedben. Rengeteg emberrel találkozol életed során. Van, akihez nagyon kötődsz, van, akihez kevésbé, de mindenképpen szükséged van ugye a mindennapos kommunikációra ahhoz, hogy egy jó életet éljél.
Már egy korábbi bejegyzésben írtam arról, hogy megkérdeztek idősebb embereket arról, hogy mit sajnálnak az életükben, mi az, ami hiányzott nekik, min változtatnának még ezután, mi az, amire mindenképpen figyelnének még, hogy az életüket teljesnek érezzék? Azt válaszolták az idősebb emberek, hogy amit sajnálnak, az az, hogy nem szántak több időt a szeretteikre, a társas kapcsolatokra, nem tudtak annyit lenni a gyermekeikkel, a szüleikkel, amennyit szerettek volna. Ezen változtatnának ezután, fejlesztenék a kapcsolataikat minden szinten. - Valóban ez sokat jelent egy ember életében, ha szeretetben és törődésben részesül, talán nincs is ennél fontosabb. Hiába gürcölünk egész évben, ha már reggel nincsen időnk foglalkozni a családdal, vagy este fáradtan roskadunk le a fotelba, mert kifáradtunk, és semmi erőnk és semmi kedvünk nincsen már semmihez.
Már pár kedves szó sokat jelent, vagy egy ölelés, vagy egy biztató mondat, amit egymás felé nyújtunk. A lehetőség megvan erre, mégsem gyakoroljuk ezt eleget, szerintem. Én ugye beteg vagyok, és még jobban látom az én betegségemen keresztül, hogy ez milyen súlyos gond lehet. Amikor például depressziós vagyok, semmi kedvem senkihez sem szólni. De már nagyon észrevettem ennek a hátulütőjét, mert ha nem szólok senkihez, üressé válik a napom, és az egy elvesztegetett huszonnégy óra az életemből. És egy depressziós fázis eltart sokszor több hétig is, sajnos. Ha ennyi ideig nem szólnék senkihez, teljesen elmagányosodnék, magamba zárkóznék, úgy élnék, mint egy remete, még akkor is, ha szerető család vesz körül. Hiába is szeretne valaki segíteni a másik emberen, ha az a valaki nem hagyja, teljesen kifordul a világból, és elhagyatottá válik. Ilyenkor jönnek azután a sötét gondolatok, amiknek nem szabad teret adni. Kellenek a kapcsolatok az életünkben, és nekünk is ugyanúgy részt kell venni a világ eseményeiben, mint bárki másnak. Egy depresszió nem jogosíthat fel senkit arra, hogy elhagyatottnak érezze magát, hiszen sok mindenben meg lehet látni a szépet és a jót, még akkor is, ha egyedül van valaki. Nehéz dolog, de tapasztalatból írom, hogy minden pillanatot meg kell ragadni arra, hogy beszélhessünk egymással, a szeretteinkkel, a családdal, a barátainkkal és a többi emberrel, akivel csak találkozunk.
Nemcsak betegségből adódóan nem beszélünk eleget egymással, hanem úgy általában véve sok minden mellett elmegyünk, amit pedig észre kellene vennünk. Annyi minden vesz körül minket minden egyes percben, annyi minden történik velünk, hogy vétek ezt figyelmen kívül hagyni. Csakis tőlünk függ az, hogy majd később ne bánjuk meg azt, hogy milyen keveset törődtünk egymással, hogy nem vettünk észre olyan dolgokat, amik szinte a szemünk előtt voltak, csak figyelmetlenek voltunk, és nem tulajdonítottunk nekik túl nagy jelentőséget. Vehetsz egy doboz bon-bont vagy egy tábla csokoládét, amivel kedveskedhetsz a társadnak, és máris megvan a megfelelő pillanat, hogy többet legyetek együtt vagy többet tudjatok beszélgetni. De még csak tábla csokoládé sem kell ehhez, csak a hajlandóság, hogy például meglátogatod a rég nem látott barátodat, vagy felhívod a szüleidet, hogy érzik magukat, elmész hozzájuk pár percre, beugrasz és segítesz valamiben nekik, vagy több időt tudsz áldozni a gyermekeiddel való játékra, de ha csak leülsz beszélgetni a kedveseddel és visszaemlékeztek a régi és a mostani szép időkre, már az is szorosabbá teszi a kapcsolatotokat. Érdemes ezen többet gondolkodni, hogy vajon szánunk-e elég időt a kapcsolatainkra? Bizony! Később érezzünk majd azt, ha most, ebben a pillanatban elmulasztunk valamit! Minden pillanat egy ajándék a számunkra, és egy új lehetőség arra, hogy közelebb kerülhessünk a társainkhoz. Vegyük észre ezeket a lehetőségeket, és biztos vagyok benne, hogy mindenki le tud csípni az idejéből annyit, hogy egy kicsivel többet foglalkozzon a körülötte élőkkel.
Határozd el még ma, hogy minden alkalmat megragadsz arra, hogy minél többet ápold a társas kapcsolataidat. Lehet ez bármi, a lényeg az, hogy kapcsolatban maradjatok, és figyeljetek fel arra, ha valakinek tényleg nagyon nagy szüksége van segítségre ebben. A következő mondatot, amit írok, azt egy könyvben olvastam, és jó ha figyelünk erre: - "Sajnos a családtagok, a barátok nem fordítanak kellő figyelmet a lelki bajban szenvedőkre, így gyakorta tudomásuk sincs arról, milyen nagy a baj, a veszélyhelyzet." , és ezt nem azért írom le most, mert az én betegségem is lelki eredetű, hanem mert úgy vélem, ha jobban figyelnénk egymásra minden szempontból (nemcsak ha beteg valaki), akkor sokkal szeretetteljesebb légkörben élnénk a mindennapjainkat. Kevés mindig az időnk, tudom én, de azt a kevés időt nem mindegy hogy hogyan is osztjuk be, mire áldozunk időt és mire nem.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek