Szeretem, mindig is szerettem az idézeteket, sokkal több van bennük, mint amit én tíz év alatt meg tudtam írni ide ebbe a blogba. Olvass te is sokat, és főleg rendszeresen! Azért nem szeretném csak idézetekkel teli írni a naplómat, vannak saját gondolataim is, persze én nem vagyok író, és nem tudok olyan szépen fogalmazni, mint ahogy olvashatsz pár mondatot egy remekbeszabott írásban.
Ugye most főleg a karácsony körül forog minden gondolatunk. De azt hiszem, minden évben gondolni kell azokra is, akik egyedül töltik az ünnepeket. Mindenkinek másképpen alakul a sorsa, sosem lehet tudni mit is hoz a következő perc, ezért minden pillanatot meg kell ragadni, hogy törődjünk egymással. És nemcsak karácsony estéjén ugye, hanem jó lenne ezt mindennapossá tenni. Sokszor csak elfutunk egymás mellett, észre sem vesszük mi történik körülöttünk. Amikor mi kerülünk bajba, megintcsak más megvilágításba kerülnek a dolgok, érzékenyebbek leszünk, sok mindent magunkra veszünk és nehezebben békülünk meg a nehéz helyzetekkel. Ezért kell jó alaposan körülnéznünk minden egyes percben, hiszen sosem lehet tudni, hogy ki mikor szorul segítségre. Lehet, nem mindenki képes arra, hogy segítséget kérjen ha gondja van, de ha ráérzünk a társaink lelkivilágára, könnyebben értjük meg, hogy min is mennek keresztül éppen, ha bajban vannak. Én sem szerettem sosem segítséget kérni, bár nagyon sokszor szorultam rá, az élet olyan, hogy egyszer jobb napokat hoz, máskor meg rosszabbakat. Amikor egy ünnep közeledik, sok beteg ember nem tud mihez kezdeni vele, mert nem érti, hogy miért nem élvezheti ő is azt a sok boldogságot, ami az ünnepekkel együtt jár. Kicsit gondolatolvasóknak is kell lennünk, hogy észrevegyük, ki mikor szorul segítségre. Komoly bajokat előzhetünk meg, ha figyelünk másokra. Sokszor elég egy érzékeny szó vagy pillantás, és félreérthetik azt, amit sugallni akarunk, nem mindig tudjuk kitalálni, mit is gondol a társunk és úgy gondolja-e azokat a szavakat, amiket mondtunk, mint ahogy azt mi gondoltuk. Nehéz tudni, mit is kell csinálni akkor, amikor már tényleg látjuk, hogy valaki gondban van, mert nem biztos, hogy jót tudunk mondani vagy cselekedni ilyen helyzetekben. Aki gondban van, ő el kell hogy tudja fogadni a segítségnyújtást, és nem szabad magunkat nagyon ráerőltetni, hiszen árthatunk is a szavainkkal. Inkább csak maradjunk a háttérben és így segítsük a társunkat, mert tulajdonképpen mindenki önmaga szeretne megküzdeni nehéz helyzetével. Ha tudunk úgy segíteni, hogy szinte észrevétlenek maradunk közben, az csak jó és segíti a bajban lévő társunkat. Az biztos, hogy már a szemünkön látszik, ha valamiben hiányt érzünk. Nem olyan az arcunk, nem olyanok az arcvonásaink, mint az szokott lenni, és visszahúzódóbbak vagyunk, nem beszélünk annyit, és a mosoly is eltűnik az arcunkról. Nehéz nem észrevenni az ilyesmit, épp ezért legyünk nagyon tapintatosak, ha segíteni szeretnénk valakinek. Mindenkinek jólesik, ha törődnek vele, csak ez a törődés legyen sok szeretettel teli és sok jósággal teli. Ha sikerül szeretettel közelíteni az életünkhöz, nyugodtak tudunk lenni minden pillanatban és bölcsen fogunk tudni dönteni minden kérdésben.
Azt írtam az elején, hogy szeretem az idézeteket, most is írok egyet, mert engem nagyon megfogott, és szeretném, ha elolvasnád te is: - "Minden helyzetben élni kell. És megélni mindent, amit csak lehet. Hiszen ma ma van, nem várhatunk a holnapra, a jövő hétre, hónapra, évre. Csak az a miénk, ami elmúlt, és amit éppen megélünk." (Csitáry-Hock Tamás)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek