A gimiben tanultunk pszichológiát. Én imádtam ezt a tantárgyat, nem mintha értenék hozzá, de mindig is vonzott ez a téma. Most a viselkedést tanulmányozom, nagyon érdekel ugyanis, hogy a betegségem hatására miért és hogyan változott meg az én viselkedésem, az emberekhez való viszonyom. Izgalmas olvasni róla, és próbálom megfejteni önmagamat, valamint a célom az, hogy javítsak a kommunikációmon és a betegséghez való mindennapi hozzáállásomon.
Azt leszögezhetjük, hogy viselkedni tudni kell! Ez tanulható is, fejleszthető is, ami azért jó, mert egyre jobb emberekké válhatunk, ha odafigyelünk erre. Az, hogy hogyan viszonyulunk a társainkhoz, leginkább tőlünk függ, viszont nagyon sok múlik azon is, hogy mások hogyan viszonyulnak hozzánk. Az ember társas lény. Elengedhetetlen, hogy beszélgessünk egymással, nem kerülhetjük ezt ki, hiszen egymás mellett élünk, egymást segítve. Furcsa is volna egy olyan világ, ahol mindenki csak önmagát tartaná fontosnak és nem venné figyelembe embertársait. Hogy jól kijöjjünk egymással, kompromisszumokat kötünk, figyelünk egymásra, segítjük egymást, és érdekel is, hogy mi történik körülöttünk, mert ez alapján döntünk sokszor sok kérdésben. Ahogy viselkedünk, úgy ítélnek meg minket mások. Kritizálhatnak minket a jobbítás szándékával vagy elismerhetik a munkánkat, az életünket. Az életstílusunk egyből rányomja a bélyegét a személyiségünkre, ezért sosem mindegy, hogyan is cselekszünk, mit teszünk meg és mit nem teszünk meg.
Az a magatartás, ami jellemez minket, ahogy élünk, az befolyással van a környezetünkre mindenképpen. Az én esetemben sem a környezet változott meg, hanem én változtam meg, az én viselkedésem változott meg, sokszor a rossz irányba. Ez azért fontos megállapítás, mert segíteni tudok magamnak, hogy jobban ki tudjak jönni az emberekkel. Kemény dió ez nekem még most is, és eddig még nem jöttem rá, hogy mi volt az, ami miatt megszakadt az emberekkel való jó viszonyom, vagyis nem tudom még most sem, hogy miért kezdtem el félni az emberektől, hiszen semmi rosszat nem tettek nekem. Ha rájönnék erre, talán meg is tudnék gyógyulni! :)
Az, hogy milyen szokásaink vannak, az segíti, hogy milyen stílusban is élünk. Ha sok szép jó szokás birtokában vagyunk, az életünk is gördülékenyebb és kedvezőbben vesszük az elénk kerülő akadályokat. A szokásokat viszont nagyon nehéz befolyásolni, sok türelemre lesz szükségünk ehhez. Az, hogy miért is viselkedünk úgy ahogy általában szoktunk, ez sok mindentől is függhet. El is tanulhatunk viselkedésmintákat. Akik már hosszú ideje élnek együtt, észrevehetik önmagukon, hogy sokszor azonosulnak a társukkal, ugyanazokat a szavakat kezdik használni, és bizonyos helyzetekben is ugyanúgy viselkednek, mert ellesték ezt egymástól. Vagy azért, mert "rájuk ragadt" vagy azért, mert tetszett nekik ez a fajta stílus. Ez nem egyenlő azzal, mint amikor utánzunk valakit, hanem csak eltanuljuk egymástól a szavakat és a gesztusokat is például. Van olyan is, amikor követünk bizonyos stílust, például a divatot, ilyenkor megadjuk magunkat az éppen trendi megoldásoknak. Ha figyelünk magunkra, és szeretnénk is, hogy változzunk bizonyos helyzetekben, akkor mindenképpen időt áldozunk arra, hogy megtanuljunk helyes viselkedési formákat. Nehéz minden helyzetben jól szerepelnünk, de ha mindig önmagunkat tudjuk adni, és figyelünk arra, hogy a viselkedésünk is tükrözze a személyiségünket, akkor bármi is történik körülöttünk, jól fogunk kijönni minden helyzetből.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek