Ahhoz, hogy előrébb tudjak lépni a betegségemmel kapcsolatosan, meg kell értenem, hogy vajon mitől alakulhatott ki? Olyan dolgoknak kellett történnie, amik legyengítettek, amik gyengévé tettek, bátortalanná, félénkké. Nagyon próbálok visszaemlékezni erre, és tulajdonképpen semmi okos nem jut az eszembe. Vajon mi történt abban az időben?
Tizennyolc évesen még olyan temperamentumos és szenvedélyes voltam, mint a velem egykorú társaim. Huszonhat évesen lettem beteg. Ez nyolc év, és közben még megszülettek a gyermekeim is. Az világos és kiderült már, hogy volt szülési depresszióm, de szerintem ez nem a szüléstől alakul ki, hanem vannak ennek előjelei, gondolom. Az sejtelmesen rémlik, hogy valamikor gyanakvóvá kezdtem válni, de hogy miért, azt nem tudom még, és azt sem tudom, hogy mikortól. Csak rémlik, hogy egyes emberekben nem bíztam már meg úgy, mint előtte. A gyanakvás bizonnyal közel járhatott ahhoz az időponthoz, amikor gyermekeket vállaltam. Csak ez okozhatta, hogy beleestem a depresszióba, ami valószínűleg nem is múlt el csak felületesen, hiszen nem mentem vele orvoshoz. Ekkor gyengülhettem le mentálisan és lehet, hogy fizikailag is egy kicsit. Hiába voltam fiatal, a gyermekvállalás is felelősséggel jár. Szerintem ezen a ponton kell jobban visszaemlékeznem arra mi is történt még akkor, hátha közelebb jutok a megoldáshoz.
Ha legyengültem, és ez nagyon valószínűsíthető, akkor ezt a gyengeségemet kell most is legelőször kezelni, hogy fel tudjam dolgozni a régi sérelmeket, ha voltak ilyenek. Meg kell tudnom bocsátani akár magamnak, akár másoknak azért, amiért én akkor gyanakvó voltam. A gyanakvás, ha kitölti a szívünket, az jóra nem vezet. Meg kell tőle szabadulni, mégpedig véglegesen. Gyanakodni nem szép dolog. Akkor már nem bízunk meg valakiben teljes mértékben, nem hisszük el a szavait, vagy legalább is fenntartással kezeljük őt is és azt is, amit mond. Nem egy járható út, az biztos! De legalább közelebb kerülök ahhoz, hogy miket kell tudnom elengedni a fiatalkori éveimből.
Eszembe jutott most, mennyien használják már a mesterséges intelligenciát, ha nem jutnak egyről a kettőre. Őszintén megmondom, én még ezen nem gondolkoztam, hogy az én problémáimat feltegyem-e egy ilyen helyzetben. Én szeretnék a végére járni annak, mi is történt akkor amikor megbetegedtem. Most érzek annyi erőt magamban, hogy azt hiszem, nem fog kikészíteni, ha végre rájövök az igazságra. Mert mindig mindenhol megvan az ok és az okozat is, csak én eddig mindig féltem talán attól, ami kiderülhet. De most már nem félek ettől, így többször fogok nekirugaszkodni ennek a vizsgálatnak. Ha nem is fogok örülni neki, legalább tisztában leszek a valódi okokkal és a valódi helyzettel. Egy-egy órát szoktam így esténként rászánni erre, és olyan is van, hogy napközben ugrik be valami, amit eddig még nem tudtam, amire eddig nem emlékeztem vissza. Most rákeresek a gyanakvás szóra a gugliban, és igyekszem közelebb kerülni önmagamhoz egy kicsit.
Küldök neked egy dalt, legyen szép estéd, és tegyél érte, hogy holnap is szép napod legyen! :)
Utolsó kommentek