Leírok most egy esetet, ami még régebben történt, tulajdonképpen azért, hogy elgondolkodjunk rajta, és igyekezzünk mindig jó döntéseket hozni az életünkben. Nekem nem sikerült ebben a helyzetben jól döntenem, okosabban kellett volna gondolkodnom, és nagyon meg is bántam a dolgot.
Még régen, amikor édesanyámmal sokat jártunk a piacra, akkor történt ez az eset, amit most leírok. Mindig szerettem piacon vásárolni, szerettem édesanyámmal együtt vásárolgatni, és mindig itt találkoztunk. Édesanyám is és én is bicajjal közlekedtünk, és ekkor is meg volt beszélve, hogy találkozunk a piacon. Találkoztunk is, és vásárolgattunk. Sok minden jót lehetett kapni, és amikor egy árusnál felfedeztem egy szép kis piros teafőzőt, megvettem magamnak. Volt az árusnál a piros kis teafőző mellett egy szép kis világoskék kislábos, és édesanyám mondta, hogy vegyük meg neki otthonra. Énvelem nem tudom mi volt akkor, csak azt feleltem az édesanyámnak, hogy majd máshol nézünk egy hasonlót. Vettünk is egy szép kislábost az édesanyámnak másik piaci árusnál, de nekem azóta is eszembe jut, hogy miért nem vettük meg ott azt a szép kis világoskék lábost, mert az édesanyám annyira szerette volna megvenni. Sajnos, már nem él az édesanyám, de én, amikor teát főzök a piros kis lábosban, mindig bocsánatot kérek az édesanyámtól, hogyan lehettem ilyen buta, hogy nem vettük meg neki azt a szép lábost. Ez nemcsak akkor jut eszembe, amikor teát főzök, hanem mindig, amikor csak rágondolok az édesanyámra. Ő nem haragudott meg azért, mert máshol vettünk a számára lábost, de azt hiszem, érthető, ami engem kínoz mindig, az a lelkiismeretfurdalás, hogy miért is voltam én akkor olyan buta. Nem is fogom tudni sohasem elfelejteni ezt az esetet, és mindig is bocsánatot fogok kérni, és remélem, hogy talán egyszer megnyugszom majd emiatt. Nem tudtam jól dönteni, nem mértem fel jól a helyzetet, nem vettem észre, mennyire szerette volna megvenni édesanyám azt a szép lábost.
Sokszor döntünk úgy, hogy végül rosszul jövünk ki egy helyzetből, és én is megfogadtam, hogy mindig igyekszem észrevenni más érdekeit is, más óhajait is. Ez nem mindig sikerül, és ezért sokszor érzünk lelkiismeretfurdalást végül, amit nehéz csakúgy egyszerre helyrebillenteni. Vigyázni kell a szavainkra is, de a tetteinkre is, miket teszünk és miket mondunk hirtelen, nem gondolva a következményekre.
Ezt a dalt most az édesanyámnak küldöm, hallgasd te is szeretettel. :)
Utolsó kommentek