Vannak ugye az érzelmeink. Nos, én elgondolkodtam ezen most, de még korábban is egy párszor, azon, hogy mikor milyen hangulatban is vagyunk. Sokszor írtam már jókedvről, és sokszor írtam már arról is, hogy gondterhelt vagyok, semmi sem akar úgy összejönni, mint azt én szeretném. Ma volt egy olyan pillanatom, amikor ez eszembe jutott, és tulajdonképpen az érzelmek hatásáról is elgondolkodtam.
Például vegyük azt az esetet, amikor én írok neked egy bejegyzést, és később te ezt elolvasod. No már most, amikor én írom a bejegyzést, akkor valamilyen hangulatban vagyok, de az már nem biztos, hogy te is ugyanolyan hangulatban vagy, amikor olvasod, amit írtam, és lehet, hogy rád egészen más benyomást tesz az, amit olvasol, mint rám az, ahogyan írtam azokat a sorokat. És ez egy kicsit elgondolkodtatott, hogy vajon te is ugyanazt éled meg, amikor olvasod a blogot, mint én, amikor írok? Érdekes, és nagyon is kíváncsi lennék rá, hogyan is van ez a valóságban?!
Az érzelmeink mindig is befolyásolni fognak minket, és azt hiszem, nagyon sok függ attól, hogy mikor hogyan is fogalmazom meg a mondanivalómat. Például a dalokat, amiket a bejegyzés végén küldök neked, te is ugyanolyan szívesen hallgatod, mint ahogyan azt én kiválasztom neked? Lehet, egészen más az ízlésünk, és lehet, hogy neked teljesen más az élményvilágod, és mást fogadsz be a szívedbe, mint én. Ez teljesen rendben is van, hiszen nem vagyunk egyformák, és még csak nem is vagyunk talán egyidősek.
Én mindig azt írom, ami a szívemben éppen jelen van, ami a fejemben van, amit éppen gondolok vagy amit éppen érzek. Jó lenne, ha tudnánk beszélgetni egymással itt az online térben is, de sajnos muszáj volt a kommenteket olyan elbírálás alá tenni, hogy ez kivitelezhetetlen, hiszen nem lehet most hozzászólni egy-egy bejegyzéshez. De ha nézed a főlapot, a főoldalt, láthatod, nem véletlenül kényszerültem arra, hogy megszüntessem a hozzászólásokat. Én mindig mindenkinek válaszoltam, amikor még erre volt lehetőség, és mindig örültem a hozzászólásoknak. De az utolsó kommentek miatt kénytelen voltam meghozni ezt a döntést, hogy ne lehessen hozzászólni ehhez a bloghoz. Lehet, és gondolkodom rajta, hogy talán visszaállítom az eredeti állapotra, hiszen én nem töröltem ki egy kommentet sem ebből a blogból. Meglátjuk, hogyan is alakul a dolog majd! :)
Visszatérve az érzelmeinkre, ha úgy érzed, hogy nem jó pillanatban olvasod épp a blogot, mert túl feszült vagy, vagy bánt valami, térj vissza később, és olvasd át még egyszer azt a bejegyzést, hátha sikerül pont olyan hangulatot teremteni, ami visszaadja azt, amit én szeretnék írni neked. :) Azt már tudod rólam, hogy az érzelmek embere vagyok, és sokszor változik a hangulatom, bár, mostanában mindig repdesek a boldogságtól, mert rájöttem, hogy van, amikor ki tudom cselezni ezt az én betegségemet, ami gyötör néha, és túl tudom már tenni magam sok kritikus dolgon, amit eddig nem sikerült. Ez olyan csodás érzés, ha jól meg tudom fogalmazni, akkor írok róla, de már több vidámabb bejegyzést is olvashattál tőlem az elmúlt időszakban. Keress csak vissza itt a blogban és meglátod! :)
Úgyhogy csak azt tudom tanácsolni neked, ha érdekel ez a gyógyulós blog téged, akkor amikor épp van egy kis szabadidőd, olvass bele, és nyugodtan bíráld el, mert bírom a kritikát, mindig válaszoltam is, ha jött hozzászólás. Lehetséges, hogy újra lehet majd hozzászólni, meggondolom a dolgot. Küldök most neked egy jó kis dalt, hogy szép álom várjon ma is téged, és ha még van időd, olvass vagy éppenhogy írjál te is, ha van kedved hozzá! :)
Hallgasd szeretettel a következő dalt, mindig olyat választok neked, ami nekem tetszik és megmelengeti mindig a kicsi szívemet! :) Álmodj szépet, képzeld magad tündérországba, akkor azt hiszem, hamarabb jön álom a szemedre. Van erre egy jó kis idézet: - "A nyugodt lélek hamar álmot talál." (Tamási Áron) - Legyen az álmod szép! :)
Utolsó kommentek