Valamelyik könyvemben olvastam ezt a következő mondatot: - "Az élet túl rövid ahhoz, hogy nap mint nap olyan munkát végezzünk, amit nem szeretünk igazán." -, és ez a mondat kicsit el is gondolkodtatott engem. Vajon rá vagyunk-e kényszerülve néha, hogy olyan munkát végezzünk el, amihez egyáltalán nincsen kedvünk? Mi okozza azt, hogy kénytelenek vagyunk olykor-olykor megtenni azt, amihez semmi kedvünk nincsen?
Valószínű, hogy a kényszer nagy úr tud lenni, és rákényszerít minket arra, hogy másként éljünk, mint ahogy azt szeretnénk, ahogy azt a szívünk és a lelkünk szeretné. Viszont nagyon sokat olvastam olyan esetet is, amikor tényleg meg merte tenni valaki azt a bizonyos nagy lépést, ami az igazi céljához, az igazi álmához vitte el. Ilyenkor azért sokszor sok mindent fel kell áldozni, hogy elérjük az igazi célunkat, és erre nem mindenki képes. Amit azonban ezért a nagy lépésért cserébe kapunk, az felér mindennel, és megéri kockáztatni, egy új jövőt felépíteni, egy teljesen más világ bontakozik ki ilyenkor előttünk. Volt, aki a megszerzett diplomáját dobta el magától, és kiköltözött vidékre, ahol megteremtette azt a közeget magának és a kis családjának is, ami mindenért kárpótolta, amiért igazán szeret élni, ami meghozta számára az igazi boldogságot. És ez bizony elismerést érdemel, csak gratulálni tudok én is egy ilyen szemléletváltáshoz.
Ha nem érezzük magunkat jól ott, ahol vagyunk, ahol dolgoznunk kell, érdemes feltenni a kérdést, hogyan is legyen tovább, hogyan érhetném el azt, hogy mindennap boldog mosollyal az arcomon ébredhessek fel. Sok áldozatot kell hozni ezért, lehet, hogy a nulláról kell ezért kezdeni mindent, de ami jár a kockázatvállalásért, az maga a boldogság! Egyszer élünk! - halljuk sokszor ezt a mondatot is. Ha pedig egyszer élünk, akkor éljünk úgy, hogy minden egyes percünket a jóérzés töltse ki, amikor örülni tudunk mindennek, amivel találkozunk az utunk során. Persze van, amikor béklyóba vagyunk kötve, le van kötve a kezünk, és nem tudjuk elérni az álmainkat, hiába is próbálkozunk többször is. De az álmok és a célok azért vannak jelen az életünkben, azért álmodozunk, mert valóban valami más után vágyódunk, olyan valami után, amiért tényleg érdemes lépéseket tennünk. Egy este, ha majd ráérsz, gondold át ezt a kérdést, és próbálj nagyon-nagyon őszinte lenni magadhoz, és vizsgáld felül, hogy olyan életet élsz-e, amire igazán vágysz, és azt csinálod-e ebben az életedben, amit szeretnél is csinálni, és szükség van-e valami változtatásra. Én is megrekedtem volna a régi rossz beidegződésekben, ha nem tartottam volna fontosnak azt, hogy meggyógyuljak, és nem küzdöttem volna érte nap mint nap. Nem minden nap jött be a számításom, de ezzel mindenki így van, próbálkozunk, elindulunk egy cél felé, és a legtöbbet próbáljuk kihozni egy napunkból.
Írj fel minden egyes este tíz célt, amit másnap meg szeretnél valósítani. Mindegy mit írsz, a lényeg ebben az, hogy másnap minél több célodhoz kerülj közelebb, és egyre több célodat vidd véghez. Nem baj, ha a tíz célodból csak kettőt sikerül megvalósítani másnap, de amit csináltál, azt szívből tetted, és elégedett lehetsz majd a nap végén, hogy mindent beleadtál és mindent megtettél azért, hogy az álmod megvalósulhasson. Minden nap este fel kellene írnunk tíz célt másnapra, és a három legfontosabbat előtérbe helyezve élni meg a másnapot, és amikor látod, hogy nem hiába küzdesz, akkor látod meg a fényt az út végén, és akkor látod, hogy olyasmikre is képes vagy, amiről esetleg még azt hitted előző nap, hogy képtelenség megvalósítani.
Könnyű ugye ezt így leírni, de a megvalósításhoz valóban komolyan kell vennünk azt, hogy hogyan is élünk, milyen célokért küzdünk, hogyan vagyunk képesek például a nulláról kihozni valamit, hogyan tudunk úgy élni, hogy az jó legyen nekünk és az álmaink ne csak álmok maradjanak, hanem beépüljenek szépen az életünkbe. Érdemes néha ezen elgondolkodni, és minél többször törekedni arra, hogy azt csináljuk, amit szeretünk is, és aminek örülni is tudunk minden egyes percünkben.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek