Irtózatosan korán ébredtem, szinte éjfél óta fent vagyok. Na, azért mégsem, de egy óra óta valóban. Van, mikor nagyon hamar megyek aludni, és ilyenkor ennek ez a vége, hogy nem tudok már visszaaludni. De ha már így történt, köszöntöm a szépséges februárt, hiszen sok mindent el lehet róla mondani, de azt nem, hogy egysíkú lenne. Mindig hoz magával vagy hideget vagy meleget, mi pedig próbálunk alkalmazkodni ehhez. Hát, legyen így!
Ha már így felébredtem, sok mindent csináltam, de leginkább most csak itt az interneten, mert rendbe szeretném szedni a dolgaimat, erről már írtam előzőleg. Sikerült is olyan szinten kitörölnöm minden levelemet, hogy most már azok sincsenek meg, amiket azért meg szerettem volna tartani, mert túlbuzgó is voltam, és nem is figyeltem kellőképpen mindenre, no, meg azért csak éjszaka volt, fáradt is voltam. Ezért a tanulság, hogy mindig mindent idejében végezzünk el, akkor, amikor fel is vagyunk készülve rá. Hallgatom a dalokat, így könnyebben vészelem át ezt az éjjelt, ami lassan már reggelbe megy át. Nem érzem hogy fáradt lennék, csak az eszemmel tudom, hogy amit csináltam, azt pont nem most kellett volna megtennem. No, de mindegy, ezen már nem tudok változtatni.
Ha nem is mindig sikerülnek a dolgaink úgy, ahogy szeretnénk, mint most nekem sem, azért nagyrészt elégedettek lehetünk az életünkkel, hiszen bármikor kedvünkre alakíthatunk rajta. Bárki bármit is mond, ezen nem érdemes vitatkozni, mert ezt már nálam okosabb emberek megmondták és az élet is ezt bizonyítja napról napra, percről percre. Most van fél öt, és nem kezdek sopánkodni, hogy miért is alakult most ez az éjjelem így, hanem megpróbálom kihozni belőle amit csak tudok, a legtöbbet, amire most képes vagyok. Sokat gondolkodom mindig ezen, hogy ne fussak bele hirtelen döntésekbe, hanem nyugis tempóban tudjon haladni az én kis életem minden nap. Most csak gondold el, milyen is lenne az életed, ha mindig kétségbe lennél esve, hogy már megint másfelé akar kanyarodni az életed alakulása, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Nem élhetünk mindig olyan szabályokkal, amik ezt tudnák nekünk biztosítani. Néha kicsit ki kell engednünk a kéziféket és hagynunk kell, hogy minden alakuljon ahogyan csak akar, nem szólunk bele az életünkbe, csak hagyjuk telni a perceket és közben azért figyelünk, ha mégis rátalálunk valamilyen szépséges pillanatra, akkor arrafelé vesszük majd az irányt. Nincs mindig jó forgatókönyv az életünk menetére. Nekünk kell kitalálni, hogy most beleszólunk az élet folyásába vagy hagyjuk, hogy hadd teljen az időnk. A döntést mindig mi hozzuk meg és nem is haragudhatunk meg azért, ha véletlenül nem jól döntöttünk. Ha ilyen szeretettel közelítünk mindenhez, sokkal könnyebben és magabiztosabban tudunk élni.
Nem tudom, mikor szoktál felébredni, de egy jó kis pezsdítő dalt küldök most neked, üdvözöld te is ezt a szép februári hétfőt sok szeretettel. :)
Utolsó kommentek