Mi történik, ha belegázolnak a lelkedbe? Teljesen! Direkt vagy csakúgy véletlenül. Lehet-e véletlenül is ilyet csinálni? Hogy mit is érzünk ilyenkor? A kibírhatatlan érzés az enyhe kifejezés ebben az esetben. De véleményem szerint előfordulhat véletlenül is, hogy valaki akaratán kívül mégiscsak a szívünk közepébe talál a mérgező nyíllal. De ha direkt történik ez, az kegyetlenség, akkor nem veszik figyelembe az ember egyéniségét sem. Meg sok minden mást sem!
Én még a betegségem kezdetén gyakran éreztem azt, hogy szántszándékkal tipornak a szívem közepébe, de később, amikor már képes voltam ezeken elgondolkodni, már másképpen ítélkeztem én is, és rá kellett hogy jöjjek, nem nekem címezték azokat a szavakat, amiket én rossznéven vettem egykor. De a tüske, a fájdalom, amit okozott nekem régebben ez az érzés, az még gyakran visszaköszön most is még, amikor eszembe jutnak a régi rossz esetek. Elgondolkodtam mostanában az életmódváltás keretében arról, hogyan is tudok megküzdeni ezekkel a szívemet ért sok-sok fájdalommal. Mi az, ami semlegesíteni tudná a megsebzett lelkemet? Talán a gondolataim elterelése, vagy az önkontroll, a meditáció? Igen! Ezek mind hatásos eszközök tudnak lenni ilyenkor, csak kivitelezni nehezebb, mint gondolnánk. Hogyan lehet elterelni a figyelmedet arról, ha valaki belegázolt szerinted a lelkedbe? Első körben szerintem sehogysem. Második körben viszont mégiscsak szembe kell tudnod nézni a fájdalommal, át kell hogy éljed még egyszer, hogy közömbösíteni tudjad a negatív hatását. Ehhez pedig az kell, hogy törődj az érzéseiddel, a gondolataiddal és legyél készen a feladatra, hogy ismét szembenézel a téged ért sérelemmel. Újra fel kell idézned, és újra át kell élned, hogy rájöjj, hol is okoz ez neked fájdalmat. A szívedben? Vagy a lelkedben? Vagy az eszeddel tudod, hogy másképpen is fel lehet fogni egy negatív dolgot, mint úgy, hogy kikészülsz tőle idegileg. Szóval, szembe kell nézni a velünk szembejövő farkassal, hogy végül le tudjuk őt győzni.
Nem jó, ha valaki játszadozik mások érzéseivel, nem veszi figyelembe, hogy talán ő maga is eshet hasonló csapdába, ami neki sem fog majd jólesni. De amikor csak véletlenül okoz valaki lelki rombolást a szívedben, azt valóban úgy kell kezelni, hogy meg tudj bocsájtani ezért, hiszen nem volt szándékosságról szó. Ha belül a szíved mélyére tekintesz, mindig megtapasztalod azokat a szép érzéseidet, amivel ki tudod küszöbölni a téged ért régi sérelmeidet. Sok-sok szép érzés van a szívünk mélyén. Sok-sok csodás dologra vagyunk képesek, ha ezekre a szép érzéseinkre támaszkodunk. Csak írd össze, hogy neked milyen érzések rejtőzködnek a szíved belsejében! Sokkal, de sokkal több csodásan szép érzésre fogsz találni, mint azt hinnéd elsőre. Ha át is tudod érezni és át is tudod őket adni a társaid felé őket, akkor már sokkal kevesebb negatív dolog fog megérinteni téged, mert nem ezekre fogsz jobban figyelni, hanem a kellemesen ható szép érzéseidre és pillanataidra. Ha mindennek ellenére mégis úgy érzed, hogy valaki egyszer valamikor szíven talált egy rossz érzéssel, akkor tedd azt, hogy megpróbálod az egészet figyelmen kívül hagyni. Mintha nem is történt volna meg ez az eset. Tereld el a gondolataidat a jó és okos gondolatok felé, meg fogod látni, hogy fogsz találni kedves és szerethető érzéseket ilyenkor is, amikre tudsz támaszkodni, amiket valóban át tudsz úgy érezni, hogy a szíved a megbocsájtás felé veszi majd az irányt. Meg kell tudnod bocsájtani még akkor is, ha te voltál a szenvedő alany, mert te fogod rosszul érezni magad, ha nem teszed ezt meg. Ha valaki nagyon a szívedbe gázolt, először nagyon rosszul esik ez, de gondolkodj mindig úgy, hogy nem valószínű, hogy ez szándékos volt. Ha valaki mégis direkt csinál ilyet, arra azért tényleg nincs bocsánat, mert látszik a stílusból is, látszik a szavakból is és látszik az érzésekből is, hogy lehetett volna másképpen is fogalmazni vagy cselekedni. Akiben megvan a szeretet mindent felülmúló érzése, ő még ilyenkor is meg tud bocsájtani, mert a szíve nem tartja meg sokáig a neheztelést, tudja, hogy tévedni emberi dolog, és képes mindenkinek mindent elnézni. Nem vagyunk egyformák, mindenki másképpen érez át egy eseményt, más emlékek maradnak meg benne, de mindig is arra kell törekednünk, hogy ne maradjon végül semmilyen tüske a szívünkben.
Küldök neked egy szép dalt, hallgasd szívesen. :)
Utolsó kommentek