Lemondani valamiről vagy valakiről, ezt eléggé megszenvedi a szívünk. Sokszor meg sem tudjuk tenni, és ezért őrlődünk két vagy több érzés között. Ha olyan könnyű lenne ezt megtenni, nem okozna nagy felfordulást az életünkben. De mindig is a gondolataink között kell lennie, hogy mikor hallgassunk az eszünkre és mikor a szívünkre. A szíved érzései ellen tenni nagyon nehéz dolog. Az eszedre hallgatni pedig olyankor, amikor nagyobb hatalma van az érzelmeidnek rajtad, hát, az is embert próbáló dolog tud lenni.
Vegyünk egy nagyon gyakori és egy nagyon egyszerű esetet, amikor is próbálnál selejtezni a ruháid között, mert már vagy nem divatos vagy túl sok van belőlük felhalmozva. Már csak ebben az esetben is előjönnek az érzelmeid, hiszen mindegyik ruhadarabodhoz köt egy kis emlék, vagy bármi, ami nem engedi, hogy most lemondj róla. Sokat kell gondolkodnod, hogy jó döntést hozzál. De ha valakiről kellene lemondanod, azt még nehezebb feldolgoznod, hiszen valamiért megszeretted és része is az életednek, nem tudod csakúgy hirtelen elengedni magadtól, mert annyi közös élményetek volt már, amit megszerettél, hogy nem is a döntés a nehéz, hanem maga az, hogy heves érzelmeket vált ez ki belőled. Tudom, szép dolog ha bármiről is le tudunk mondani, mert ezzel edződünk és át is értékeljük sokszor a bennünk dúló vihart, mégis nagyon-nagyon nehéz ezt valóban úgy megtenni, hogy ne okozzon neked sérülést a szívedben. Értékrendet is fel lehet állítani ilyenkor, de mindenképpen mindent mérlegelni kell, hogy ne sérüljünk nagyon.
Én sok mindenből maradtam ki az életem során, mert nem voltam képes bevállalni dolgokat. Ez is egyfajta lemondás volt a részemről valamiről, és éreztem is a negatív hatását a szívem közepében. Teljes szívből úgysem tudunk valamiről lemondani, mert foglalkoztatni is fog ezután is a gondolat, hogy vajon miért is kellett ezt a lépést megtennünk, ha sikerült egyáltalán. Szerető szívünk olyan sok szépet és jót raktároz el nekünk, amiért mindig is küzdeni fogunk, hogy ezek a szép érzések megmaradjanak a számunkra. El kell tudnunk sokszor dönteni, hogy mivel jár, ha bármiről is kénytelenek vagyunk lemondani. Ilyenkor nem érvényes az a gondolat, hogy majd az idő úgyis megold mindent. Nem old meg az idő semmit, csupán késleltetni tudja azt, hogy miként is érzünk majd egy vagy két héttel, hónappal később. De ha valamit, valakit már egyszer megszerettél, attól nehezen válik meg a szíved, és kényszeríteni pedig úgysem lehet semmit, vagy legalább is nem érdemes. Én sok-sok érzelemmel találkoztam már életem során, és azt hiszem, ezzel te is így vagy, hiszen minden másodpercben történik valami körülöttünk, ami megragadja a lelkünket és különféle érzéseket vált ki bennünk. Mindig is az érzelmeinkkel kell többet törődnünk, hogy ezeket jól kezeljük, a helyére tudjunk tenni dolgokat és ne fájjon semmi a szívünknek, mert egy életünk van és ebben az életünkben kell jól szerepelnünk ahhoz, hogy az utunk végén boldogan mondhassuk el, hogy mindent megtettünk mindig, amire képesek voltunk. Így nem lesz hiányérzetünk, és szeretettel tudjuk végigélni az egész életünket, bármilyen érzéssel is találkozunk éppen az utunk során.
Küldök neked egy dalt, hallgasd sok szeretettel. :)
Utolsó kommentek