Azt hiszem, minden helyzetben, minden tettünkért, minden gondolatunkért illik vállalnunk a felelősséget. Ez emberi dolog, és ha nem tesszük ezt meg, önmagunkat adjuk fel, és nem leszünk többé hitelesek mások szemében. Régebben, mikor még nagyon szorongatott a betegségem, sokszor fordult elő, hogy rengeteget gondolkodtam egy döntésemen. Igaz, hogy sokat panaszkodtam akkoriban és ez sok rosszat hozott el az életembe, mert nem mindig tudtam azt megvalósítani, amit szerintem elvártak tőlem, mégis iparkodtam a lehető legjobbat nyújtani, amit tudtam.
Az, hogy vállaljuk önmagunkat, az azért nagyon fontos dolog, mert egymás mellett élünk, egymásért élünk, és nem élhetünk úgy sohasem, hogy a pillanatok tört része alatt homlokegyenest mást mondunk, mint mondtunk mondjuk két perccel előtte. Aki nem vállalja fel önmagát, tulajdonképpen árt a társainak is, hiszen nem azt nyújtja, ami az igazi önvalója, hanem pillanatról pillanatra változtatja a véleményét egyik gondolatról a másikra. Senkit sem szeretnék ezzel megbántani, hiszen ez nem is az én feladatom, és nem az én kompetenciám, mégis én is azt tapasztalom, hogy bizony vannak emberek, akik semmibe veszik a többi embert, és csak a saját érdeküket nézik, azt tartják fontosnak csak. Akármilyen galibát csináltunk vagy csinálunk, minden egyes tettünkért vállalni kell a felelősségünket, különben elveszítjük, elveszíthetjük a bizalmat, amit tápláltak mások felénk. És a bizalmat, ha egyszer eljátszottuk, azt bizony szinte lehetetlen visszaszerezni, még akkor is, ha a másik félben minden jóindulat megvan ennek irányában. Keményen meg kell dolgozni azért, hogy újra hitelesek tudjunk lenni, és ezért nem mondhatunk kétfélét, ha ebből csak az egyik igaz.
Aki bort iszik és közben vizet prédikál, önmagának mond ellent, és ehhez azért kell egy kis "bátorság", hogy figyelmen kívül hagyjuk a többi ember véleményét és igazát. Időben kell jól gondolkodni és őszintének, hűségesnek, tisztának és szeretetteljesnek kell tudnunk lenni azért, mert ezt tanultuk édesanyánktól és édesapánktól és a család szeretetétől. Aki semmibe veszi ezt, önmagától távolodik el, és ezzel együtt a saját családi kötelékétől, ami azért elég nagy baj. Mindenki úgy nevelkedik, hogy egy szerető családba születik bele, ahol megtanulja az őszinteséget, a hűséget, a tisztaságot és a szeretetet. Ezeket az érzéseket egyszerűen sutba dobni, nagy hiba, és nagy kockázat is egyben, hiszen mindent eldobunk így magunktól, amire a szép családunkban neveltek minket. Hogy ki miért is távolodik el ezektől a szép érzésektől, azt nem tudom, de azt tudom, hogy csak ilyen szép érzésekkel a szívünkben érdemes élnünk, ahol jelen van mindig a tisztaság, a hűség, az őszinteség és a szeretet, és a jóság és a kedvesség is. Akiben ezek a szép érzések megvannak, mindig fel tudja vállalni azt, amit tesz és amit mond. Maradjunk hűek ezekhez a szép érzéseinkhez és inkább tegyünk még hozzájuk sok jót és igazat, mintsem elvennénk belőlük valamit is. Nem kerülhetsz olyan nehéz helyzetbe, hogy ne tudnád önmagadat adni, hogy ne tudnád felvállalni a tetteidet és a cselekedeteidet. Nekem is irtó rossz volt együtt élni régebben a sok panaszkodással, és sokszor kerültem pácba életem során, de igaz és hű tudtam maradni önmagamhoz és a nézeteimhez. Nincs olyan rossz helyzet, ami nem lenne megoldható. Mindig van megoldás valahol, és rá is lehet találni ezekre a megoldásokra, csak őszintén és tisztán kell tudni gondolkodni hozzá. Én nem szeretnék ítéletet mondani senki felett sem, nem az én feladatom ez, és minden bejegyzést leginkább önmagamnak címzem, hogy tanuljak belőle, és kiírjam magamból azt a sok mindent, ami olykor megfogalmazódik bennem.
Küldök neked egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek