Néha túl sokat akarunk, és közben nem vesszük észre, hogy elillan egy lehetőség az életünkből. Nem is az a jó megfogalmazás, hogy túl sokat akarunk, hanem inkább az, hogy túl sok minden kerül elénk egy nap folyamán, és ezért még esélyünk sincs arra, hogy észrevegyünk különböző jó és szép pillanatokat. Pedig hidd el és olvasd el többször is a címbéli mondatot, mert 100%-ig igaz ránk.
Az idézet egy filmből van, majd a bejegyzés végén többet megosztok belőle neked. De előtte beszéljük meg, hogy hogyan is vehetnénk észre, hogy belebotlottunk egy csodás eseménybe, ami szinte kiverte a szemünket, csak először nem vesszük észre? Nap mint nap csinálod a dolgod, teszed azt, amit beterveztél és ami elő van írva, így a napod jelentős hányada le van foglalva, le van terhelve. Reggel még úgy indítod a napodat, hogy ragyog a szemed és mivel hétágra süt a nap, nagyok is az elvárásaid ezzel a szépnek induló napoddal. De általában mindig van valami apróság, ami teljesen másfelé tereli a figyelmedet. Hirtelen váltanod kell, más nézőpontból kell hogy nézd a cselekményeket, és tervezni is másképpen fogsz már. Lehet, el is felejted, milyen szépen ragyogott a szemed még reggel, mert most egészen más köti le a figyelmedet. Mire észbekapnál, már késő, mert a gondolataid másfelé járnak, és nehezen tereled vissza a reggeli ragyogó pillanatokhoz. Ha sikerül ezt megvalósítanod, és még időben ráeszmélsz, hogy másnak is van jelentősége, nemcsak mindig a munkádnak, a teendőidnek, akkor jó eséllyel észre tudod venni azokat a boldog pillanatokat, amik mindennap várnak rád.
Ha előbbre tudod helyezni a vidámságot, a jókedvedet, az örömöt, akkor kitárul előtted a világ, és végig olyan napod lesz, ahol már nyilvánvalóan jelen tud lenni az életedben a boldogságod. "A boldogság közel van, itt van az orrunk előtt, csak nem látjuk."
Ha belesodor az életed egy dominóeffektusba, egy olyan láncreakciót hozva el számodra, amire nem vagy felkészülve, máris eltávolodsz a boldog pillanatoktól az életedben. De ha mindig eszedbe jut, hogyan is indult reggel a napod olyan sugárzóan szépen, akkor mindig is előtted lesz, hogy figyeld a környezetedet, a körülötted lévőket, és főleg saját magadat, hogy ne hagyd eluralkodni a sok tennivalódat, hanem tudjál kikapcsolni. Amikor ki tudsz kapcsolni, akkor tudod észrevenni azokat a csodás perceket, amikkel megajándékoz az életed minden egyes napodon. Légy kíváncsi a világra, tudd, mikor kell valamit abbahagyni, hogy más szép dolog vehesse át a helyét. Tereld a gondolataidat mindig a jó irányba, és a világ valóban kitárul majd előtted. Most pedig olvasd el, mit jegyeztem fel magamnak egyszer, amiben benne szerepel a címbéli mondat. Olvasd figyelmesen:
"Mami mindig mondta, hogy nem kell fejjel rohanni a falnak. Majd jön, akit keresek, ha akar. Annyira akartam a lényeget, hogy kiugrott a kezeim közül, és a nagy kapkodásban elfelejtettem, hogy valójában én mit akarok, én ki vagyok. A boldogság közel van, itt van az orrunk előtt, csak nem látjuk." (Állítsátok meg Terézanyut! c. film.)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek