Amikor elveszítünk valamit, azt hisszük, hogy mindenünk odavan, mindent elveszítettünk, pedig ez nincs így. A helyzet az, hogy azért hisszük ezt, mert nagyon ragaszkodtunk valamihez, ami a szívünkhöz nőtt, és úgy véljük, hogy ezt örökre elveszítettük valamikor. Ha nagyon a szívünk ügye valami, azt különleges bánásmódban részesítjük, különleges figyelmet adunk neki, másképpen bánunk vele, mint a többi élethelyzetünkkel.
Mindig mindenből van visszaút! Még akkor is, ha ezt első látszatra nem vesszük észre. Persze csak akkor van visszaút, ha jogos az a valami, amire számítunk. Ha kellően átgondoljuk a helyzetünket, mindig fogunk találni kapaszkodót, amit felhasználhatunk a magunk számára.
Én, most egy ideje úgy ébredek fel, hogy azt érzem, valamit elmulasztottam az életemben, és némi lelkiismeret furdalásom van emiatt, és így egy kicsit stresszesen kelek ki az ágyból. Nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy ez miért is van, később ez elmúlik, de megkeseríti a reggeli óráimat és azt hiszem ilyenkor, hogy valamit elmulasztottam vagy nem tettem meg valamit időben, meg efféle zavaros gondolatok jönnek a fejembe. Jobban elgondolkodtam ezen, és rájöttem, hogy csak a képzeletem játszik velem, de épp ezért jó ennek utánanézni, hogy mitől is lehet. Azt hiszem attól lehet, hogy mostanában korábban ébredek fel éjjel, mint az helyes lenne. Hogy ez miért van, nem tudom. Azt sejtem, hogy egy kicsit túlfeszítettem magam és ezért nem jól alszom egy ideje. Az, hogy miért nem alszom jól egy ideje, lehet abból is, hogy túl későn térek aludni, vagy ha felébredek éjjel, nem próbálok visszaaludni, és inkább csinálok valamit, hogy elüssem az éjjeli órákat. Ennek gyorsan véget kell vetnem, mert csak nyugodt szívvel tudunk jól teljesíteni.
Az, amit a bejegyzés elején említettem, hogy azt hisszük, ha valamit elveszítünk, azt már nem tudjuk visszaszerezni, ezen jó ha elgondolkodunk. Nem jó beleélni magunkat abba, hogy mindent elveszítettünk a fejünk felől. Kutatni kell olyan dolgok iránt, amik ezt megcáfolják. Kikérdezheted magadat, miért is érzel így. A válasznál vedd figyelembe, hogy nem tudunk mindent elveszíteni, bármennyire is hisszük ezt. Velünk marad az őszinte tiszta szívünk, amiben sosem csalódunk. Velünk marad a józan őszinte gondolkodásunk, amire bátran támaszkodhatunk, és velünk marad az ítélőképességünk is, amivel megállapíthatjuk, hogy bennünk van-e a hiba vagy máshol. Ezeken kívül még nagyon sok minden velünk marad még akkor is, ha mi pont az ellenkezőjét hisszük ennek. Józan bölcs gondolkodással egyből ki tudjuk deríteni, hogy merrefelé is keresgéljünk, hogy rátaláljunk az igazi válaszra. Ha végig tudunk vezetni egy hosszabb gondolatmenetet, amiben meg tudjuk állapítani, hogy hol van a hiba, akkor már nyert ügyünk van. Egy ilyen gondolatmenet végigvezetéséhez pedig csupán az eszünkre, az okos gondolatainkra van szükség és arra, hogy szánjunk időt erre. Úgyhogy sosincs veszve semmi, csak mi hisszük ezt első sugallatra.
Hallgass meg egy dalt, szép dal, jó hallgatni, és én például nagyon szeretem. Hallgasd te is sok szeretettel a szívedben. :)
Utolsó kommentek