Szoktál-e mesélni a gyermekednek? És vajon szoktál-e baráti társaságba járni? Vagy szoktál-e unalmadban vagy időkitöltésként mobilozni? A három kérdés közül vajon melyikre mondtál - igen - választ? Esetleg mindegyikre? - Az utóbbi napokban utaztam és csodálkozva vettem észre, hogy a legtöbb fiatal kezében ott van a mobiltelefon, hogy az úton ne érezzék egyedül magukat. És képesek voltak 200 km-en keresztül nyomkodni a telefont, hogy elüssék az időt.
Ugyanazt tapasztalom az orvosi várókban is, és nem csak a fiataloknál tapasztalom ezt, hanem szinte mindenkinél, akinek éppen fontos elintéznivalója van. El is gondolkodtam, hogy vajon miért van ez? Csak nézz körül holnap az utcán, amikor dolgozni vagy vásárolni mész, meg fogod látni, hogy képesek vagyunk úgy elmenni egymás mellett, hogyha utólag megkérdeznék, vajon milyen színű pulcsit viselt a melletted elhaladó társad, akkor nem tudnád visszaidézni a színét vagy a mintáját. Úgy megyünk el egymás mellett, úgy kezdünk élni egymás mellett, mintha ki szeretnénk zárni egyeseket az életünkből. Lehetséges, hogy ez a sok mobiltelefon, tévé és internet utózöngéje, amikor is még az utcán is az foglalkoztat akár téged is, meg engem is, hogy ki mit posztolt fel a legismertebb közösségi oldalra.
Nem tudom, hogy az életünk jó irányba halad-e, ha nem mesélünk este a gyermekeinknek, ha nem járunk össze a barátainkkal, vagy ha túl sokat mobilozunk. Lehet, elmagányosodnánk, ha csak a technika vívmányaira támaszkodnánk. Nincsen, vagy alig van közöttünk igazi jó kapcsolatnak nevezhető barátság, ismertség, és jó beszédi viszony, jó társas kapcsolat. Én csak annak vagyok a híve, hogyha valami fontos az életünkben, arra igenis szenteljünk időt, bármibe is kerül mindez nekünk. A jutalmunk mindig pozitív lesz, ha így teszünk. Megtalálhatjuk életünk párját, választ találhatunk életünk legfontosabb kérdésére vagy beszélgethetünk egy jót a szomszéddal vagy üdvözölhetjük az éppen az utunkba futott kedves ismerősünket. Törődjünk egymással! Törődjünk önmagunkkal, törődjünk a barátainkkal, a gyermekeinkkel, a kedvesünkkel! Hogyan találhatnál rá életed szerelmére, ha körbe sem nézel az úton, ahol éppen jársz, mert lehet, épp itt lelnéd meg a szerelmet, itt futnál össze életed nagy találkozásával. Kell a technika, csak ne cseréljük le magunkat egy automatára, aki csak a mobiltelefont nyomkodja. Inkább keressünk egy jó kis mesekönyvet és olvassunk a gyermekeinknek minden nap! Igen! Minden nap! :) Vajon elmagányosodunk-e, vajon elidegenedünk-e egymástól nap nap után? Ez itt a kérdés! Erre kell megtalálni a helyes választ.
Küldök neked egy szép dalt, hallgasd szeretettel, és fontold meg mindig, hogy mit választasz időtöltésednek. Legyen szép az álmod, s mikor felébredsz, vedd észre azt a sok csodát, ami mindig körülvesz téged, mihelyt kinyitod majd a szemedet reggel álmodból :)
Utolsó kommentek