Én ugye most már szinte az érzelmeink mindennapos kutatójává váltam, mert nálam nagy szerepet játszanak az érzelmek, az érzelmi viszonyok. Sok időnek kellett eltelnie, mire rávettem magam erre, mert mindig megrázkódtatással járt egy-egy kényes érzelem felfedezése nálam, és az, hogy kiderítsem, mit is okoz ez nekem és hogyan reagálok rá, és milyen hatással is van rám egyik-másik érzelmi behatás. De minden egyes ilyen vizsgálódás egyre jobban megedzett, és már nem sírom el magam olyan hamar, mint korábban, nem veszek bizonyos dolgokat magamra, ami talán félreérhető helyzet. És ez jó, mert az érzelmeink gyakrabban irányítják az életünket, mint azt mi gondolnánk.
Például gondold csak el, ha házasságban élsz, hogy te és a kedvesed között milyen viszony is van? Ki dönt nagy horderejű dolgokban, mindent megbeszéltek-e egymással, ki tud nagyobb terhet elviselni kettőtök közül, és ki ad több engedményt esetleg ha arról van szó, hogy valamiben meg kell egyeznetek? Én az évek során arra jöttem rá, hogy mindig az a valaki enged meg többet, aki érzelmileg jobban érzékeny, akinek nem annyira van bebiztosítva a stabil érzelmi világa. A domináns társ több mindent tud magára vállalni, jobban átlát bizonyos helyzeteket, és biztosabb döntéseket hoz, mint aki labilisabb érzelmileg. Ez lehet, hogy természetes, de elviselni már nem annyira jó dolog néha azt, hogy a háttérbe szorulsz egyes helyzetekben. Mindenkinek van véleménye valamiről, és mindenki ki is fejezi ezt, vagy úgy, hogy máris meglátszik minden gondolata az arckifejezésén, vagy úgy, hogy egyből kimond mindent, ami a szívén az a száján, vagy úgy, hogy a háttérben marad és megtartja magának a véleményét. Ha megvan az összhang köztetek, egy házaspár között, akkor bármilyen helyzetbe is kerültök, már szinte hallgatólagosan el van döntve köztetek, hogy mikor ki hogyan is reagál, és ki veszi át az irányítást és ki hoz bölcsebb és jobb döntéseket.
Nem mindenki képes jól feldolgozni az érzéseit. Nem mindenki tudja jól átadni a társa felé azt, amit érez, és ez nem biztos, hogy az ő hibája, de őneki kell dolgoznia ezen, mint ahogy nekem is kutatnom kell azt, hogy milyen érzést hogyan tudok kezelni zűrös vagy nem zűrös helyzetekben. Aki azt érzi, hogy háttérbe szorul érzelmileg valamiért, bizony, kétszer vagy háromszor annyi erőfeszítéssel kell azon fáradoznia, hogy jól tudja kezelni a gondolatait, a kimondott szavait, a mozdulatait, az arckifejezéseit. Hogy ez hogyan is sikerül, attól sok minden függ. Önbizalmat adhat, de vissza is vethet az élet színvonalában, attól függően, miként is sikerül ez. Egy érzelmi csalódás lehet olyan szintű, hogy szinte sokkot kap az ember lánya, ha nem figyel oda arra, hogy mi miért is történik vagy miképpen lehet ezt jól lereagálni. Sokszor már egy kis stressz is olyan szinten változtathatja meg az életedet, amire nem voltál előre felkészülve. Ha stabil az érzelmi világod, ezen hamar túlteszed magad, de ha nem stabil, akkor még évek múlva is mindig ugyanazon rágódsz, és nem tudsz napirendre térni bizonyos erős érzelmi behatások fölött. Hogy mindig a helyén legyen a szíved, azért minden egyes pillanatban sokat kell tenned, hogy kialakuljon a stabil háttér, és könnyen tudj kezelni mindent, bármivel is találkozol az utad során.
Küldök neked egy szép dalt, hallgasd szeretettel, és gondold el, milyen érzésekkel lettél gazdagabb, miközben hallgattad ezt a szép dalt - nagyon szép a dal, nekem a kedvenceim között van, csodás hatás! :)
Utolsó kommentek