Az empátia, a beleérző képesség nem is tudom, hogy velünk születik vagy egy olyan adottság, amit nem kapunk csakúgy, hanem folyamatosan alakul ki bennünk. Sokszor gondolkodtam ezen, amíg beteg voltam. Amikor még a betegségem kezdetén jártam, még nagyon vidám voltam, mert jól gyógyultam, csak nem figyeltem én a jelekre és magára a diagnózisra sem, és ezért úgy éltem, mint akinek semmi baja nincsen. Nem is volt, én legalább is így éreztem, mert még csak a kezdeti stádiumban voltam és jól reagáltam a gyógyszerekre.
De azután nem figyeltem arra, hogy vissza-visszaestem bizonyos szintre, aminek újfent kórház lett a vége. De még a kezdetekkor ezt nem is vettem túl komolyan, mert életvidám természetem sokáig kitartott, és csak az lett a baj, hogy mivel jól éreztem magam, abbahagytam a gyógyszerek szedését. Nem is sejtettem, hogy fokozatosan muszáj kontrollokra mennem, ha igazán meg szeretnék gyógyulni. Sok bejegyzésben írok a betegségemről, és most arra szeretnék kitérni, hogy milyen empátia volt és van a mai napig az én kis családom részéről a betegségem felé, és egyáltalán énfelém, hogy alig győzöm ezt nekik megköszönni. Mindig teljes emberként kezeltek és kezelnek a mai napig is. Talán ők nem is igazán szeretnék, ha hinnék a betegségemben, ők azt szeretnék, hogy én is egészséges emberként nézzek önmagamra, mert csak így tudok olyan közel kerülni a gyógyuláshoz, hogy valóban jól is tudom most is érezni magam, ha akarom. Igen, lehet, hogy igazuk van, hogy sokszor bújtam a betegségem mögé, csak ezt én nem így éltem meg, azt hittem, hogy olyan nagyon beteg vagyok, hogy abból nincsen semmilyen kiút. Most is ezen gondolkodtam, hogy mennyire emberileg kezeltek engem. És ez így helyes talán mindegyik betegség esetében, mert csak ekkor tudunk jól meggyógyulni és ekkor tudjuk olyan jól érezni magunkat, hogy képesek leszünk előhozni önmagunkból azokat a gyógyulást segítő ötleteket és helyzeteket, amik tényleg elhozzák számunkra az igazi egészséget.
Sokszor vagyok jól mostanában. És ilyenkor azt gondolom viccesen magamban, hogy ez a kegyetlen betegség, ami kínoz néha, ez talán mégsem olyan szörnyű, mint azt én sokszor beállítottam magamnak. Erre persze nem gondolok olyankor, amikor sírógörcs kínoz vagy amikor minden ok nélkül legyengülök és azt sem tudom hogy ma van vagy holnap. Egyszóval, csak arra szeretnék kilyukadni, hogy bármilyen betegség kínoz téged is bármikor is, vedd figyelembe, hogy akik téged is körülvesznek, ők teljes empátiával kezelnek téged is és a betegségedet is, csak merj elfogadni segítséget, ha kell és ne lásd magad betegebbnek, mint amilyen vagy, vagy amit épp gondolsz erről. Nem szeretném a betegség, főleg egy súlyos betegség mivoltát megkérdőjelezni, hiszen nagyon sok gyógyíthatatlan betegség van, csak azt szeretném mondani, hogy sokkal könnyebb elviselni, ha tisztában vagyunk a súlyosságában, és nem nagyítjuk fel még nagyobbra, mint amilyen. Sokkal könnyebb úgy gyógyulni, hogy meglátjuk a pozitívumokat is egy betegségben, és mindig az a lényeg, hogy a tőlünk telhető legtöbbet megtegyük az egészségünkért, mert a gyógyulás mindig legfőképpen tőlünk függ. Azonban az sem mindegy, hogy hogyan érezzük át azt, ahogy mások látnak minket. Azt nem tudom, hogy az én kis csodás családomban mi a titok, de ha ők nem lennének, már sokkal rosszabb állapotban lennék, az biztos, mert én önmagamtól nem tudtam volna annyi energiát kipréselni magamból, mint azt sikerült, mert inkább vagyok feladós típus, minthogy azon gondolkodnék, mit is tudok én önmagam tenni saját magamért, az én teljes egészségemért.
Nézz csak körül te is a te kis családodban, s meg fogod te is találni ezt az általam említett empátiát, ezt a beleérző képességet a te kis szép családod körében is, bármiről is legyen szó, nem kell ennek pont betegségnek lennie. Ha valaki együtt tud érezni veled, az olyan jó érzéssel tölt el téged, hogy a hetedik mennyországban érzed magad tőle. Köszönd meg a Jóistennek, hogy ilyen körben élhetsz és fejleszd te is magadban ezt a beleérző képességet, hogy bármikor elő tudd varázsolni, ha arra szükség van. És mikor lenne rá a legnagyobb szükség, mint általában mindenkor, minden egyes pillanatunkban, amit csak átélünk életünk során. :)
Küldök neked egy szép dalt most, hallgasd szeretettel. :)
ui.:
Ha boldog akarsz lenni, légy az
- Lev Tolsztoj
Utolsó kommentek