Ha visszautazhatnál az időben, ha lenne erre lehetőséged, megtennéd? Képzeld el csakúgy gondolatban, hogy átélheted még egyszer ugyanazt, amit tíz vagy húsz évvel ezelőtt tettél, ami történt veled ekkor. A mostani éneddel vállalnád-e ugyanazokat a gondolatokat vagy változtatnál-e rajtuk? Visszasírjuk-e a régi énünket vagy inkább módosítanánk rajta, ha erre lehetőségünk lenne?
Néha olyan körülmények közé kerülünk, ami nincsen ínyünkre, de muszáj elviselnünk, muszáj bevállalnunk egy helyzetet, mert nem vonhatjuk ki magunkat belőle. Az, hogy ilyenkor hogyan reagálunk a jelenlévő helyzetre, sok mindentől függ is és sok mindent befolyásolhat is. Nem mindegy, mikor hogyan szólalunk meg és akkor mit is mondunk, milyen gesztusokat használunk, és később is fel tudjuk-e ezt vállalni magunknak. Egy hirtelen jött harag vagy sértődöttség sok mindent megváltoztat a fejünkben, még azt is, hogyan kommunikálunk ebben a helyzetben a társainkkal. De egy túlfűtött optimizmusnak is lehetnek hátulütői, mert megbánthatunk vele valakit akaratunkon kívül is.
Én sokszor visszaemlékezem a régebbi éveimre, és meg kell hogy állapítsam, sokat okosodtam olyan téren, hogy más szemmel tudok már nézni dolgokat, még azokat a dolgokat is, amiktől féltem vagy tartottam korábban. Ehhez az is kellett, hogy nagyon sokszor utazzak vissza az időben és újra és újra átéljek bizonyos szituációkat, amikor nem voltam éppen a helyzet csúcspontján. Most már tudok mérlegelni is egyes dolgokat, össze is tudok hasonlítani dolgokat és az érzés, amiket ilyenkor átélek, az most már sokkal érettebb és logikusabb gondolkodásra vall nálam, mert közben változtam is és eltelt tíz vagy húsz év azóta. Kell is, hogy át tudjuk értékelni azokat a dolgokat, amiket megtettünk, és nem baj, ha megkérdezzük magunktól, hogy vállalnánk-e most is az akkori énünket, meg mernénk-e lépni ugyanazt, mint fiatalabb éveinkben tettük ezt. Ha visszasírjuk a régi életünket most, ha úgy érezzük, hogy akkor jobb volt nekünk, mint most, akkor szerintem nem fejlődtünk eleget, mert a mostani életünkben is annyi minden szép és jó dolog történik velünk, hogy érdemes ezt is észrevenni mindegyik napunkon. Nem szabad súlyos ítéletet mondani a régi fiatal éveinkről, ha voltak benne olyan elemek is, amire most nem szívesen emlékszünk. Ezek is mi voltunk, átéltük őket és így vagy úgy, de szerepet vállaltunk önmagunkért, felelősséget vállaltunk az akkori gondolkodásunkért, amit nem seperhetünk csakúgy a szőnyeg alá.
Ha szoktál fényképeket nézegetni, akkor eszedbe jutnak a régebbi éveid, és lehet, nem is ismersz magadra egyik vagy másik fotón, de az is te voltál, és ha sok-sok év telt el azóta, lehet, sopánkodsz is, milyen hamar elfutott az idő azóta. Az emlékeinkre szükség van, a régebbi énünkre is szükség van és arra is szükség van, hogy ne felejtsük el a régebbi tetteinket, azokat a helyzeteket, pillanatokat, amik akkor olyan sokat jelentettek nekünk, akár jó vagy akár kevésbé jó értelemben véve ezeket az emlékeket. Én csak amondó vagyok, hogy örüljünk mindig annak, ami van és ha mégsem tetszik ebben valami, akkor tegyünk azért, hogy megváltozhasson és a mi érdekünket szolgálja. Ne bánd, ha korábban esetleg olyasmit tettél meg, amit most már a mai eszeddel nem tetted volna. Az is te voltál, és ebből is látszik, hogy fejlődtél, és másképp értékeled magad, mást tartasz most már fontosnak, de akkor, régebben amit megtettél, azt is tiszta szívből tetted és akkor az volt a fontos a számodra. Ez ebben a szép, hogy minden pillanatban megtalálhatjuk a számunkra értékes perceket az életünkben. :)
Küldök neked egy jó temperamentumos dalt, már küldtem korábban is, de engem a fiatalságomra emlékeztet mindig és most is úgy szeretem ezt a dalt és ugyanúgy dalolom az előadókkal, mint tettem ezt régebben. Legyen szép délutánod és játsszál sokat a gyerkőceiddel, már szinte vakáció van, töltsd velük minden percedet, amit csak tudsz. :)
Utolsó kommentek